Gyorsvizit

Huhú, túl a karácsonyon, sok olvasáson, vírusos fertőzésen, ágynak dőlésen és egyebeken, újra munkába álltam. Hamarosan szilveszter és LEP, meg tábort is kell szervezni.

Még nem regenerálódtam teljesen, de nem volt rá időm. Majd. Szilveszterezni óvatosan fogok azért.

Utólag is Áldott Ünnepeket és Boldog Új Évet!

Máté 11

¹ És lõn, mikor elvégezé Jézus a tizenkét tanítványának adott utasítást, elméne onnan, hogy tanítson és prédikáljon azoknak városaiban. ² János pedig, mikor meghallotta a fogságban a Krisztus cselekedeteit, elküldvén kettõt az õ tanítványai közül, ³ Monda néki: Te vagy-é az, a ki eljövendõ, vagy mást várjunk? ⁴ És felelvén Jézus, monda nékik: Menjetek el és jelentsétek Jánosnak, a miket hallotok és láttok: ⁵ A vakok látnak, és a sánták járnak; a poklosok megtisztulnak és a siketek hallanak; a halottak föltámadnak, és a szegényeknek evangyéliom hirdettetik; ⁶ És boldog, a ki én bennem meg nem botránkozik. ⁷ Mikor pedig azok elmentek vala, szólni kezde Jézus a sokaságnak Jánosról: Mit látni mentetek ki a pusztába? Nádszálat-é, a mit a szél hajtogat? ⁸ Hát mit látni mentetek ki? Puha ruhába öltözött embert-é? Ímé a kik puha ruhákat viselnek, a királyok palotáiban vannak. ⁹ Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony, mondom néktek, prófétánál is nagyobbat! ¹⁰ Mert õ az, a kirõl meg van írva: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád elõtt, a ki megkészíti elõtted a te útadat. ¹¹ Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb Keresztelõ Jánosnál; de a ki legkisebb a mennyeknek országában, nagyobb nálánál. ¹² A Keresztelõ János idejétõl fogva pedig mind mostanig erõszakoskodnak a mennyek országáért, és az erõszakoskodók ragadják el azt. ¹³ Mert a próféták mindnyájan és a törvény Jánosig prófétáltak vala. ¹⁴ És, ha be akarjátok venni, Illés õ, a ki eljövendõ vala. ¹⁵ A kinek van füle a hallásra, hallja.

Az MTT Új-Zélandon

Vicces álmom volt. Arról szólt, hogy az MTT valahogy bekapcsolódott A Hobbit-filmek forgatási folyamatába, és engedélyt kapott egy párhuzamosan készülő film rögzítésére a helyszínen. Azaz fogtuk a lestrapált MTT-s jelmezeket és kellékeket, és odamehettünk a filmes díszletek közé forgatni a saját ötletünket. Sajnos hivatalos filmes holmikat nem használhattunk, csak a mi jó öreg raktári készletünket, de a Weta-díszleteket viszont igen.

Mókás volt, úgy néztem ki Gandalfként, mint legutóbb a táborban, csak éppen Új-Zélandon voltunk egy profi stáb szomszédságában. Az MTT-sek kb. LEP-es létszámmal voltak jelen, azaz több százan, így többen voltunk, mint A Hobbit stábja. Az általunk leforgatott történetre nem emlékszem, de bizonyára szerepeltem benne Gandalfként, meg voltak hobbitok is benne.

Aztán egy közös forgatási szünetben, csak úgy heccből, csináltunk egy közös jelenetet Jacksonékkal a Zsáklakban. Megtisztelő volt gandalfkodnom Martin Freeman Bilbója mellett. De mindketten oldottak és lazák voltunk, tudván, hogy ez csak poén.

És persze mindannyian perfektek voltunk angol társalgásból.

Ithilien

"Until much had been done by the restored King, the Prince of Ithilien would be the resident march-warden of Gondor, in its main eastward outpost – and also would have many duties in rehabilitating the lost territory, and clearing it of outlaws and orc-remnants, not to speak of the dreadful vale of Minas Ithil (Morgul). I did not, naturally, go into details about the way in which Aragorn, as King of Gondor, would govern the realm. But it was made clear that there was much fighting, and in the earlier years of Aragorn’s reigh expeditions against enemies in the East. The chief commanders, under the King, would be Faramir and Imrahil; and one of these would normally remain a military commander at home in the King’s absence."

(J. R. R. Tolkien levelei, 244. levél)

Prága

Gyönyörű szép város, visszamennék még sétálni benne, de nagyon hideg volt, ráadásul a csehek valamiért igen gyanakodva méricskéltek minket, bárhol is jártunk. A hétvége viszont elsőrangú volt.



Az Alien szerepjáték szabálykönyve nincs meg valakinek digitális formátumban?

Megint kezdődik

2010. november 30. hajnal.
Először álmodtam a 2011-es táborral. Nem volt jó.

Ősz

Szerettem volna írni egy blogbejegyzést már régóta arról, hogy milyen szép őszünk volt idén. Mármint az évszakra értve, és kivéve belőle a szeszélyes időjárást, amely négy évszak hőmérséklet-ingadozásaival csapott le ránk. Nem a magam életére gondolok, hanem a természet változásaira. Hihetetlenül színes, szépséges, és - ami meglepő - éles volt minden, még ködben és párában is. A színgazdagság és az erős kontúrok már önmagukban is különlegessé tették az őszt, de idén mindemellett valami hihetetlen elevenséget is éreztem a természetben. Holott az ősz az elmúlás, az öregedés, lassulás ideje lenne, most mégis a színes levelektől kezdve a kopasz fákon át a földig és az állatokig minden élettel teli és lüktető volt. Olyan igazán életigenlő, a szokásos lehangolás helyett. Ilyet az ember általában tavasszal érez.

Még van hátra pár nap az őszből, használjátok ki, menjetek ki a természetbe, és élvezzétek színeit, élességét, elevenségét! Figyeljetek oda, nyissátok ki rá az összes érzékszerveteket és töltődjetek fel a "ki tudja, milyen" télre!

Hobbitses all around me - and so the feeling grows...

(A képet Sötét Úr készítette: http://www.freeweb.hu/b2bwide/keptar/index.php)

Tábori videók + egy kis KÖMT

Végignézve a tábori DVD-ről az idei (elmúlt nyári) keretjáték jeleneteit, megnyugvással állapítottam meg, hogy azért akad közülük egy-kettő, amely felvételről is élvezhető. Általában ez nem nagyon szokott sikerülni a korábbi évek tapasztalata alapján: Sokszor a legjobb, legvarázslatosabb, legmagávalragadóbb jelenetek tűntek utólag kiábrándítónak a felvételeken. Ez most is előfordult, de ezúttal tényleg akadt olyan jelenet is, amely visszanézve is jó szívvel vállalható. Ennek örülök, még akkor is, ha ez eredetileg nem szempont, hisz nem a kamerának, hanem a "közönségnek" játszottunk élőben.

A "tolkieni" hangulat és szellemiség szerintem legjobban a "céhbemutatkozós" esti jelenet-együttesen jött át a legerőteljesebben: a Vándordalnok érkezése, a sérült Irrian magához térítése, a Céhvezetők kiválasztása, a Tűzszertartás, az első éjszakai őrség, és a spontán jelenet a végén: Baldor sisakjának visszaadása. Bár fanfic, mégis tökéletesen beleillik számomra abba a képbe, amit "vértolkieni" atmoszférának nevezhetnék. Bár lehet, hogy csak én érzem így. Mindenesetre minden más jelenetnél nagyobb élvezettel néztem végig ezt, pedig annak idején nem is tűnt kiemelkedőnek a többi közül.

Sok más jól sikerült jelenet is volt, némelyek kevésbé jöttek át a videókról, némelyek talán jobban, mások meg sajna lemaradtak (Ribizke és Irrian veszekedése és Sott közbeszólásai; a Kürt-keresés). De külön öröm volt, hogy végre azokat a jeleneteket is láthattam, amelyek élőben számomra teljesen kimaradtak (a négy NPC-bemutatkozós kisjelent közül az a három, amiben nem szerepeltem), illetve végre láthattam a bakacsinerdei tündék csapatelőadását is, amelyről a Hírmondó második száma miatt lekéstem.

A titkos szervezői extrák viccesek, de biztos van még egy csomó másik is, arra várva, hogy zárt közben végignézzük őket. Jó szervezői csapat voltunk, élvezet volt együtt dolgozni!

A KÖMT keretjátékáról nem tudom, készül-e DVD, de szerintem a rossz akusztika miatt nem sokat lehet majd a felvételeken hallani az amúgy zseniálisan sikerült előadásainkból - utóbbiért nem győzök elég hálás lenni lelkes kis csapatomnak! Sokáig éljen a Megye!

Az utolsó útszakasz

Három év múlva ismét visszatérünk hát a Megyébe, ezúttal nem megtisztítani, hanem Gyűrűnapot ünnepelni...

Kínai Mézes-Csilis-Citromos Csirke

Honey Chili Chicken - Serves 6

What You'll Need: - 1.5kg (3lb) chicken - 2.5cm (1in.) piece green ginger - 2 tablespoon honey - 2 teaspoons corn flour - 1/3 cup water

- 1 tablespoon Chinese chili sauce - 1/3 cup lemon juice - 2 tablespoons soy sauce - 6 shallots - flour, salt

1. Cut chicken into serving size pieces. Coat chicken pieces lightly with flour, which has been seasoned with salt.

2. Fry half the chicken in deep hot oil until golden brown. Reduce heat, cook approximately five minutes, or until chicken is cooked through. Remove from oil, drain on absorbent paper. repeat with remaining chicken. Pour off excess oil, leaving one tablespoon of oil in pan.

3. Add peeled and grated green ginger to pan, sauté gently one minute. Add honey, stir for one minute. Add combined corn flour, water, chili sauce, lemon juice and soy sauce. Stir until sauce boils and thicken.

		4. Add chicken , toss in sauce for three minutes or until chicken is heated through. Add sliced shallots, cook for a further minute.

(Generáció)váltás a Magyar Színházas szereposztásban

A cím azért pontatlan, mert nem generációváltásnak lett szánva a váltás: egyszerűen arról van szó, hogy saját társulatból olcsóbban kijön a darab, mint meghívott vendégművészekből.

István, a király a Magyar Színház előadásában - Iglódy halála után

Tíz éve megy már az István a Pesti Magyar Színház (először: régi Nemzeti Színház) színpadán - ebben a rendezésben. Korábban is járt már itt: a nyolcvanas években Kerényi rendezésében (az eredeti ősbemutatós-királydombos színészgárdából csak Vikidált megtartva), de a 2000-es "új" rendezés komoly határkő volt: az első teljes generációváltás a darabban. A millenniumi, felújított előadást Iglódy István rendezte, felléptek vele Esztergomban és Szegeden is, és ugyanez a társulat előadott más Szörényi-darabokat is. Teltek, múltak az évek, a darab sikeresen ment töretlen népszerűséggel, de szélesebb körben mégsem lett ismert.

"A Társulat" TV-műsor új szereposztást és új rendezést hozott, ráadásul sikerült ismertté válnia. A többség számára ismeretlen "Magyar Színházas István" pedig még jobban háttérbe szorult. Azóta szegény Iglódy meghalt, a színház élén pedig új igazgató áll.

Az új igazgató pedig kicsit hozzányúlt a darabhoz, az eredeti rendezés fő vonalait és szereplőgárda nagy részét megtartva. A vendégszereplőket azonban lecserélték. Így egyik kedvenc Koppányom, Gazdag Tibor helyett a velem egykorú Gémes Antos lett a lázadók vezére, aki tizensok évvel fiatalabb Istvánnál, és kb. 10 évvel Réka lányánál.

Hogy mindezt ellensúlyozzák, parókát raktak a jobb sorsra érdemes Tóth Sándorra, aki így kevésbé emlékeztetett Istvánra, sokkal inkább Gyalog Galoppos stílust adott a címszereplő megjelenésének. Bár szegény Sanyi mindent beleadott, és a hangja továbbra is olyan tisztán és erőteljesen szól, mint tíz éve, és a színészi játéka messze felülmúlta most is minden más Istvánt játszó színész alakítását, azért amikor a koronázás előtt a pap lesimította komisz, hullámos fürtjeit, mielőtt ráadták volna a koronát, akkor felnevettem.

Az új Koppány, szegény, nem csak fiatal volt, de látszólag beteg, torokgyulladásos és lázas, így végig egy ijedt kismajom benyomását keltette bennem. Pedig volt hangja és ereje, még így is érezni lehetett, de sajnos ezt ilyen állapotban csak sejtetni tudta. Torda is új volt, a hangja kellemes meglepetést jelentett, de a színészi játéka eléggé semmilyen még. Gizellából láttam már sokkal jobbat is, de sajnos rosszabbat is.

A többiek régi ismerősek voltak már, sokszor láttam velük a darabot, és hozták a megszokott színvonalat. Császár Angéla Saroltja pont ugyanolyan, mint tizensok évvel ezelőtt, amikor még Varga Miki anyjaként lépett először a színpadra: hihetetlen, hogy ez a nő még mindig ugyanolyan erőteljesen és tökéletesen énekel, a játékában pedig ugyanaz a tűz él, mint annak idején! Istvánok öregedtek ki és cserélődtek le mellette, de ő még ugyanaz a Fejedelemasszony! :0) Az ő játéka igazi jutalomjáték a hűségesen visszajáró közönség számára.

A táncosokat sokkal profibb, de kevésbé lelkes táncosokra cserélték, ami nem tett jót a darabnak. Lehet, hogy a korábbiak amatőrök voltak, de annyira lelkesek, hogy a darabot saját maguk is elvitték volna az énekes-színészek nélkül is. Az újak rutinból nyomják, minimális beleéléssel. A koreográfia nagyjából maradt a régi, egy-két újítást raktak bele.

A rendezésben történt változások néhány kivétellel nem rosszak, de még kiforratlanok, kell néhány előadás, míg rendesen működni fognak. A zenei alap még a régi volt, de a pletykák szerint ők is át fognak térni az újra, amit "A Társulat" is használ.

Összességében sajnálom a lecserélt művészeket, több helyen "kiheréli" a darabot, hogy nem sikerült megfelelően pótolni őket, s bár az István még így is élvezhető és magával ragadó, egy korszak ismét lezárult a darab történetében, és ismét el kellett búcsúznunk korábbi kedvenceinktől. Bízom benne, hogy az újak előbb-utóbb belejönnek, és hozzáérnek a darabhoz, ahogy eddig is történt ez minden cserénél, de nosztalgiával fogom elővenni a 2003-as esztergomi előadásról készült DVD-t, és felidézni a régi szép időket.

Összeesküvés-elmélet

Nyilván nincs erre bizonyítékom, és egyelőre csak fórumokon, üzenőfalakon célozgatnak ilyesmire, de egyre inkább az a gyanúm, hogy szisztematikus és szándékos akadályoztatása történik A Hobbit megfilmesítésének. Mikor már éppen megoldódnának a dolgok, és jöhetne a reménykedés időszaka, akkor nagyon tökéletes időzítéssel valakik mindig előállnak valami új dologgal. Pereskedés? Jogi akadályok? Pénzügyi csőd? Váratlan fordulatok? Utolsó utáni pillanatban érkező ajánlatok? Újabb szervezetek jól előkészített betartása? Szakszervezet-bojkott? Ne mondja nekem senki, hogy ezek egészen véletlenül robbannak PONTOSAN AKKOR, amikor az előző probléma éppen megoldódni látszik. Kivárják a megfelelő időt, és akkor dobják be a közösbe, holott jóval korábban is előállhattak volna vele. De nem, évekig "tartogatják", és akkor, amikor a legnagyobb kritikus találatot vihetik be, akkor orvtámadnak.

Talán nem túlzok, hogy A Hobbit jelenleg a legnagyobb aranybánya a filmiparban, mellette most már eltörpülnek a hátralévő Harry Potter, Alkonyat, és egyéb "szuperfilmek" még várható bevételei. Egyszerűen mindenki tudja, hogy eszméletlen összegeket lehet kaszálni vele. És pont ez az oka a folyamatos akadályoztatásnak: mindenki részt akar belőle. Vagy ha nem sikerül, akkor dögöljön meg a szomszéd tehene is, ne veszélyeztesse a világpiaci hatalomviszonyokat a stúdiók között. Adj belőle nekem is, vagy nem lehet a tied!

Mocskos dolog ez a filmbiznisz...

Kevés olyan megalázó halálnemet tudok elképzelni egy kalandozónak...

...mint a Zselatin Kocka által történő beburkolás.

Üdv!

Gondoltam, beköszönök. Amúgy semmi különös.

Ezt olvasom:
Ezzel kell dolgoznom:
Ez lesz a hétvégén:

És hamarosan ezt fogom mesélni:

Widuwe

Tegnap írtunk tábori újsághoz harmadik számot (na jó, tegnap elkezdtük írni, és igyekszünk időben befejezni), és közben megállapítottuk, hogy a keretjátékos szereplőkben (NPC-k) rejlő lehetőségekből még legalább három évadnyi sitcomot lehetne készíteni a színvonal csökkenése nélkül. Majd ha egyszer lesz tévéfilm-produkciós cége is az MTT-nek! :0DDD

Ugyanakkor (SPOILER!) az újságba készülő Widuwe-interjú tökéletesre csiszolása során (SPOILER VÉGE) egy kicsit jobban belegondoltam a szerencsétlen özvegy sorsába, aki most már két virágot visz a vásárfalvi sírkertbe: egyet tavaly elhunyt férje, a derék szatócs sírjára, a másikat nemrég elhunyt kedvesének, Baldornak a sírjára.
Ha elvonatkoztatunk a keretjáték helyenként abszurd és komikus színfoltjaitól, Widuwe egy hihetetlenül erős drámai karakter, aki, bár a mi történetünkben nem kapott sok szerepet, valójában igazi irodalmi főhősnő lehetne. Talán a legerősebbek sem tudnak két egymást követő tragédia után így felállni és újrakezdeni. Ez a törékeny nő azonban újra és újra szembeszáll a balsorsával.

És a temetői képről ekkor hirtelen beugrott nekem egy elsőre talán meglepő irodalmi párhuzam. Pontosabban egy konkrét jelenet, illetve idézet:

"Mit állsz, tátongó mélység, lábaimnál!
Ne hidd, hogy éjed engem elriaszt:
A por hull csak belé, e föld szülötte,
Én glóriával átallépem azt.
Szerelem, költészet s ifíuság
Nemtője tár utat örök honomba;
E földre csak mosolyom hoz gyönyört,
Ha napsugár gyanánt száll egy-egy arcra.

Fátyolát, palástját a sírba ejtve,
dicsőülten felemelkedik"

Kemény párhuzam, tudom, de engem nagyon megfogott.
Az Örök Éva, aki az általa képviselt eszményekkel átlép a Halálon, és átviszi a Szerelmet a "túlpartra" is egyben...
És egy apró Mária-párhuzam is ugyanakkor. Egy picit mindkettő belefér.
A NŐ.

A Halhatatlan Szerelem (Baldor?), Költészet (Másodteremtés?), Ifjúság (MTT?), mely utat tör magának a Homályban is.

Nehéz pontosan megfogalmazni, mire gondoltam, de egy nagyon erős érzelem van most is bennem ennek kapcsán.

Talán gondolatébresztőnek elég.

Jó Éjszakát!

2010-es Táborértékelő, negyedik rész

Végül, de nem utolsósorban a hozzáállás kérdéséről szeretnék még pár gondolatot megírni - a teljesség igénye nélkül, csak ami spontán beugrik.

1. Szervezők hozzáállása a táborhoz:
Ahogy korábban is említettem, nem érdemes korábbi táborokhoz mérni magunkat, korábbi eredmények mindenáron való überelésére törekedni. De akkor hogyan érvényesülhet a maximalizmus, és hogyan lehet az aktuális táborszervezésből kihozni mindent, ami lehetőségként benne van? Elsőként egy határozott vízióra van szükség minden szervező részéről. Tudniuk kell, pontosan mit akarnak elérni, legyen előttük a végeredmény, és ennek az optimális elérésére törekedjenek! Nálam legalább is ez használt. Noha igyekeztem a 2008-as hibáimat kiküszöbölni, és nem kétszer belelépni ugyanabba a folyóba, mégsem ez volt a döntő, hanem az a kép, amely a fejembe volt arról, pontosan mit is akarok megvalósítani. Másodjára: nem árt, ha a különböző szervezők fejében lévő kép összhangba hozható! Egymásnak ellentmondó víziókból csak baj lehet. Ami meg az eszközöket és a megvalósítást illeti: tisztában kell lenni önmagunk képességeivel és a lehetőségekkel! Ehhez persze kell előzetes szervezői tapasztalatból fakadó önismeret is.

2. Táborozók hozzáállása a szervezőkhöz:
Nehéz úgy elindulni, hogy előítéletekkel viseltetnek a szervezők iránt, márpedig erre most jó pár példa volt. A táborozók közül sokan alapból úgy állnak a szervezőkhöz a legtöbbször, hogy nem tanultak semmiből és elkövetik ugyanazokat a hibákat. Többünknek is meg kellett küzdenünk ezzel, de szerencsére a legtöbbünk bebizonyította, hogy fejlődőképes, és tud máshogyan is tábort szervezni, mint korábban. Külön érdekesség, hogy ebben nem számított egyéb szervezői tapasztalat: ha már egyszer a nevedhez fűződött több sikeres MTT-s rendezvény vagy munka, akkor is elsősorban azt nézik a táborozók, hogy konkrétan az előző táborokban hogyan teljesítettél, lehettél akárki is. Ez a tábor különleges presztízséből fakad, amely az emberek fejében kiemeli a többi rendezvény közül. Nem reális kép, de ez van. Ezzel nincs mit csinálni, nem kell vele túl sokat foglalkozni, egyszerűen csinálni kell a dolgunkat, és bebizonyítani, hogy tudunk jobbak lenni!

3. Elvárások:
Ez szervezőknél és SMT-knél is figyelembe veendő! Nagyon sokan nagyon sokféle elvárással közelítik meg a tábor egyes elemeit korábbi emlékeik alapján. Nem a tábor egészére vonatkoznak ezek, hanem egyes élményekre vágynak, amelyeket újra át szeretnének élni, akár szervezőként, akár táborozóként. Ezek egy része teljesíthető, más része nem, és a teljesíthető se feltétlenül ugyanolyan lesz. Ezért érdemes olyan emlékezetes új élményeket tervezni, melyeknek köszönhetően a nosztalgia-igény csökken. Ha az aktuális tábor átütő hangulatával, magával ragadó lendületével újszerű élményt ad, akkor a szervezőknek már nem kell félniük ettől a tényezőtől.

4. Egymáshoz való hozzáállás:
Amelyben példát mutathat az idei tábor a következőknek, az a szervezői csapatok működése. Közösségként működő szervezők? Igen, lehet! Ez nem csak azért fontos, hogy jól érezzük magunkat, hanem azért is, mert példát mutat(hat)unk a táborozóknak.

5. És természetesen ott van a szervezőknek a táborozókhoz való hozzáállása:
Az ideális állapot az az, amit az idei TLV-döntőnél átélhettünk: a másoknak való adás élményszerűsége. Erről bővebben ott, most nem idézném fel.


Zárás:

Tegnap a táborértékelőn megkérdezték tőlünk, mit üzenünk legelsősorban a jövő évi tábor leendő szervezőinek. Nem mondtunk sokfélét, de nem mondtuk semmi olyasmit, ami szerintem nem jutna eszébe másoknak. Nehéz leverni az útmutató cölöpöket a következő csapatnak, még akkor is, ha biztosan most is sokan az idei csapatból jelentkeznek szervezésre. Minden tábor más és más, hibáival, erényeivel egyszeri és megismételhetetlen esemény. És még az esetlegesen azonos összetételű szervezői csapatok sem ugyanazok évről évre.
I amar prestar aen, de valami itt-ott még az igazi.

1+1=2

2.

2010-es Táborértékelő, harmadik rész

A programok táborról táborra kellően újszerűek, folyamatosan megújulóak, egyre átgondoltabbak lesznek, így a programszervezés terén figyelhető meg leginkább a tábori koncepciók evolúciója. Ha vannak is visszatérő elemek (pl. családi vetélkedő, hadijáték), azok is minden évben gyökeresen mások, mint előző táborban. Mert mernek nem csak struktúrában, de tartalomban is merészet gondolni.

A keretjáték és a hangulat - eddig még nem tárgyalt - további aspektusai ezzel ellentétben a szubjektív megítélés alá tartoznak (pl. "Eh, én sokkal jobban szeretem A Szilmarilok világát, a Másodkor és a Harmadkor bénaság" vagy "Hol marad a hősies elbukás a túlerővel szemben?" jellegű kritikák, amikkel egyszerűen nem lehet és nem érdemes mit kezdeni), és emiatt objektív mércével nem vizsgálhatóak, ezért a táborértékelést nem itt érdemes folytatni (ízlésekkel még pofonokkal sem lehet vitatkozni... és nem is fogok), hanem megnézni az "építmény" többi részét!

A tábor legfőbb célkitűzése a közösségi élmény megadása ("azon a bizonyos speciális módon érezzék jól magukat az emberek"), ezért létkérdése egy tábornak, hogy a népek és a céhek hogyan működnek. Bár a táborozók közel egynegyedét újonc SMT-k tették ki, a közösségeknél figyelembe kell venni a maradék háromnegyedhez tartozók igényeit is, melyek sokszor ellentmondanak egymással. Vannak, akik foggal-körömmel ragaszkodnak a régi, jól megszokott dolgokhoz (csapatelőadás, köpeny, póló, zászló, induló), mások viszont már nagyon unják, hogy minden évben ugyanazok a dolgok jönnek elő közösségépítés címén. Mivel a kétfajta véleménycsapatonként más összetételben jelenik meg, ezért még az arányokat sem lehet rendesen belőni előre. Az idei táborban azonban úgy láttam, azok a céhek és népek voltak a legsikeresebbek és legnépszerűbbek, akik próbáltak valamilyen módon kitörni a szokásos sablonokból, és vagy új dolgokat találtak ki, vagy a régieket közelítették meg teljesen újszerűen. És ez független volt az összetételtől.

Ebből számomra az következik, hogy érdemes lenne igen alaposan átgondolni az eddigi közösségi modelljeinket, és megpróbálni felfrissíteni őket, mert már az idén mutatkoztak jelei annak, hogy sok aspektusuk már-már kifulladni látszik, és nem lehet mindig arra építeni, hogy de hát lesz ott harminc új ember is, akiknek ez újdonság lesz. Közösségvezetőként is sokkal inspirálóbb újabb dolgokat kipróbálni, újszerűen megközelíteni a csapatokat és rendeket, és ezt nem csak kívülről, a programok és a keretjáték felől lehetséges átstrukturálni!

Nem tudom, hogyan lehetne a nép/nemzetség és család gondolatát új tartalmakkal megtölteni, hogy a következő táborszervezői csapatot segítsük ezzel, de azt biztosnak érzem, hogy a legradikálisabb belenyúlást most az MTT táborok ezen része igényli. Ötleteim, elképzeléseim nincsenek még, komolyabb brainstormingokat igényelne megállapítani, hogy mi az, ami működőképes és mi az, ami nem, hol kell frissíteni, hol kell renoválni és hol kell átstrukturálni. Nem csak a vezetőik igényelnek több odafigyelést, alaposabb felkészítést, tartalmilag is csiszolni kellene végre! A 2009-es szervezeti újragondolástól, azaz a kettős struktúrától eltekintve, 2004 óta nem igazán változtattunk semmit. Legalább is a csapatok tartalmi részében. És ez nem a közösségvezetők mulasztása, hanem a mindenkori táborszervezőké. A rendek/céhek újragondolása pedig 2007 óta várat magára. Itt most tartalmi frissítés kell!

Egy táborértékelő feladata nem feltétlen az előremutatás, hanem a megtörténtek elemzése. Azonban ennél a pontnál a kiértékelést önmagának kevésnek éreztem volna. Jóval komplexebbnek tűnt, ha magát az egész kérdéskört vetem fel, mely az idei tapasztalatok alapján nem mindenki számára egyformán aktuális ugyan, de a céhek és népek minden évben más összetételűek, így az idei pozitív élmények nem garanciák a jövőre nézve. Sokkal inkább útmutatók abban a tekintetben, hogy példaként szolgáljanak az újragondolandó részekhez.

(folyt. köv.)

2010-es Táborértékelő, második rész

A két fő pillére az idei tábornak meglátásom szerint - minden esetleges egyéb célkitűzés ellenére - a kereskedős-kifosztós játék és a keretjáték voltak. Most ezekre térnék ki részletesebben.

A kereskedős-kifosztós játék legfőbb erénye, hogy sikeresen egyesítette magában minden korábbi táborok gyűjtögetős, jutalmazós, kifosztós, gyilkosos és gazdálkodós játékrendszereinek az alapötletét, motiválóerejét és népszerűségét. Már amikor a programosok először mondták el az elképzeléseiket ezzel kapcsolatban, éreztem, hogy ha jól csinálják, ez nagyot fog durranni, és kellő lendületet adhat az egész tábornak. A gyakorlati sikere azonban ennek ellenére meglepett, a táborozók egyszerűen annyira élvezték ezt az egészet, hogy szinte bármilyen out feladatra is hajlandóak voltak némi castarért. (Pl. korábban mindig problémát jelentett a tábortűzhöz összeszedetni a táborozókkal a fát, most pillanatok alatt megcsinálták, amit megtudták, hogy castarral fizetünk érte.) Nekünk, keretjátékosoknak külön előnyt jelentett, mert nemcsak a vásári hangulatot erősítette meg, de a varázstárgy-keresős játék is tökéletesen beolvasztható volt ebbe a rendszerbe, nem beszélve egyéb keretjátékos eseményekbe való bevonódásokról. Szerencsére idén a játékzáró jutalmazás is kellően megbecsült lett. Szerénység nélkül kijelenthetem, hogy ez volt minden idők legzseniálisabb és legsikeresebb ilyen jellegű játéka. Régieket és újakat egyformán megmozgatott, sőt, össze is hozott, tehát közösségépítő jellege is volt bizonyos tekintetben. Persze voltak durvulások a kirablások kapcsán, és sok minden még finomításra szorul a jövőben ezzel kapcsolatosan, összességében véve ezek nem jelentettek egyszer sem komolyabb problémát hosszútávon.

Keretjáték. Nehéz róla elfogulatlanul írni, hisz egy olyan ötletről van szó, amit 2006 óta csiszolgattunk, újraírtunk, kibővítettünk, minden évben más és más emberekkel. Jót tett neki ez a négy év, mert a legelső változat nem lett volna idén ekkora siker. A Nagyvásár tavalyi ötlete a korábbi alapszituk helyett telitalálatnak bizonyult, Vásárfalva pedig egy év csiszolódás után tényleg eleven, hihető hellyé vált, hiteles, szerethető és sokszínű szereplőkkel. Annyi mindent lehetne írni a keretjátékról, van is ezer gondolat róla a fejemben, most mégis a táborértékelő kedvéért leszűkítjük mindezt arra, hogy miként lehetett a másik pillérré. Mindehez kellett a többi szervezőtől a sok kritika, észrevétel, javaslat, ötlet, csak hogy név szerint kiemeljek párat közülük: Hanna, Angwen, Dreamer, Ratzkha, Alyr, akik az alapkoncepción segítettek sokat észrevételeikkel, továbbá az áprilisi szanticskai szervezői bagázs, akikkel közösen találtuk ki a buszon hazafele utazva a varázstárgy-keresést, mint a táborozók bevonásának fontos eszközét. A varázstárgy-keresés lett aztán a keretjáték "kereskedős játéka" bizonyos szempontból. A másik fontos elem, amely hozzájárult a sikerhez, az a szervezők zseniális NPC-s alakítása. Bármilyen jó szereplőket is találunk ki egy történethez, azokat élettel kell megtölteni, és ezt minden szervező tökéletesen meg is tette. Az MTT történelme során először sikerült ennek köszönhetően Tolkien Live-elemeket is sikeresen működtetni a hagyományos tábori keretjáték határain belül. A szervezők úgy NPC-skedtek, hogy mellette ezer egyéb szervezői dolguk is volt, de mégis lelkesedéssel, élvezettel adták elő szerepüket, tökéletesen ráérezve arra, milyennek is képzeltük el ezeket a figurákat a kitalálásukkor. A táborozóknak pedig ez sem volt elég, és menet közben újabb szálakat és küldetéseket kellett kitalálnunk nekik a sztorikhoz, valamint az NPC-k saját történeteit is jobban kidolgozni, mert annyira érdekelte mindez a résztvevőket. Sikerült tehát teljesen interaktívvá tenni a keretjátékot, amelyben mindenki szívesen részt vett és érdekelték a fejlemények, ez pedig az egyik legfontosabb egy keretjátéknál.

Nem volt problémamentes a szervezés, de azt hiszem, a végeredménybe mindenki beleadta a maga részét. A két pillér még önmagában se lett volna elég az "építmény" többi része nélkül, amelyek nem csak díszítőelemek voltak az egészben, hanem elemi és nélkülözhetetlen darabjai, hiszen az oszlopok önmagukban még nem alkotnak "épületet". Fontos "épületelemek" voltak a hadijáték, a Kótyagos Troll, a programok és foglalkozások, a közösségi élmény, a fantasztikus logisztikai csapat, meg Zsömle kutya. És bár az építők a szervezők, igazából a résztvevők voltak azok, akik belakják az épületet, és megtöltik élettel.

(folyt. köv.)

2010-es Táborértékelő, első rész

Hogyan kezdjen bele az ember egy táborértékelőbe?

Egy módon biztosan nem: "ez volt minden idők..."
Egyrészt azért nem szerencsés így kezdeni egy táborértékelőt, mert sok szempontból is összehasonlíthatatlan minden egyes tábor a maga egyediségében. Másrészt meg azért is, mert az egész éves szervezésünk arról szólt, hogy ne akarjunk görcsösen felülmúlni minden eddigit, és nem az volt a cél, hogy minden idők legjobb Tolkien Táborát csináljuk meg, hanem egy igazán JÓ tábort, amelyet lehetőleg minél többen élvezzenek. Mivel a teljes szervezői gárda kb. 80%-a valamilyen formában már vett részt MTT Tábor szervezésében, ezért erőltetett megfelelni vágyás és bizonyítási kényszer sem volt igazán bennünk - csak akkora mértékben, amekkorában ez még a jól szervezettséget motiválta.

Táborozói szempontból sem szerencsés korábbi táborokkal összehasonlítani a mostanit, egyrészt ez ott a helyszínen az élvezet kárára megy, másrészt meg ez a lehető legszubjektívabb szempont, amely csak létezhet - hisz sok táborozó kedvét inkább a pillanatnyi hangulata, élethelyzete, a közösséghez és másokhoz való viszonya határozza meg, mint a tábor minősége. Vagy az időjárás. Amely egyébként - 2008-hoz hasonlóan - most sem volt túl kíméletes hozzánk. Egyrészt április és július között teljesen leamortizálta Szanticskát (amely az áprilisi vizitünkön még sokkal jobb állapotban volt), másrészt a tábor alatt mindent megtett a programok és a táborozói jókedv eltörléséért - szerencsére idén nem túl sok sikerrel.

Két fő szempont szerint szokták - erősen torzan - megítélni a legtöbben a táborok sikerét. Az egyik a keretjáték, a másik a közösségek. Nézzük ezeket külön-külön, kitérve arra is, mi a baj ezekkel a szemüvegekkel!

Szinte minden évben beleesik több emtétés abba a hibába, hogy a keretjáték sikeressége, milyensége alapján ítélje meg az adott tábor sikerességét. Ez fordítva is működik sajnos: ha egy tábor eddig rosszabbul sikerült, azt sokan előszeretettel vonatkoztatták kizárólag a keretjátékra, lásd Emlék-Vesztve, ahol elsősorban szervezési és koncepcionális problémák okozták a legfőbb gondokat, és rántották magukkal az amúgy ötletes, de felületesen kidolgozott keretjátékot is. Egy jól sikerült keretjáték pedig sok esetben teljesen eltakarta és elfeledtette mindenkivel a súlyosabb szervezési anomáliákat is, lásd pl. 2007-es szervezés. Ez alól a torzítás alól az idei tábor sem tud megmenekülni: az idén nagyon erősre és spontán módon interaktívra sikeredett keretjátékra hivatkoztak a legtöbben a dicsérői közül, holott ez a sikeres keretjáték nem jöhetett volna létre sok egyéb nélkül, amelyre majd később rátérek.

A másik a közösségek kérdése. Mezei táborozóként magam is minden évben azt tapasztaltam: ha jó csapatba/népbe/nemzetségbe kerültem, és a magánéletem is rendben volt, akkor nagyon élveztem a tábort, míg ha valamelyikkel gondom volt, akkor bármilyen jó is lehetett amúgy objektív mércével (lehet ilyen?) a tábor, nem tetszett igazán. Ezért szervezőként már évek óta hangsúlyozom, hogy a jó csapat-összeállítások a kulcsa mindig a jó tábornak. Erre persze igazán jó módszerünk sosem volt: minden évben próbálkozunk valami új ötlettel, mégsem sikerül soha minden csapatot annyira működőképes közösségnek megalkotni összetételét tekintve, hogy a vezetőjének legyen reális esélye a közösségépítésre. Mindig volt egy-két kiemelkedően jó csapat/nép/nemzetség, és egy-két gyenge, és ez az utóbbi tagjai számára sokszor az elkedvetlenedést jelentette. Könnyű ilyenkor azt mondani, hogy a programokkal és a keretjátékkal segítsünk be nekik a közösségépítésbe, mert bármennyire is alárendelünk minden egyéb tevékenységet a közösségeknek már évek óta, nem dönthetjük el a táborozó helyett, hogy hol és hogyan érzi jól magát. Valakinek a népe az igazi közösség, valakinek a céhe/rendje, és valaki egy-két jó baráttal lógva érzi jól magát, vagy egyéni szinten belefolyva a kereskedésbe, illetve a kerettörténetbe. Vannak, akik meg tudják oldani maguknak, hogy jól érezzék magukat a gyengébb közösség ellenére is, és vannak, akik ehhez segítséget igényelnek. Ennek a sokféle szemléletű embernek a szemléletét akarják egybemosni azok, akik pusztán a közösségek szempontjából igyekeznek megítélni utólag egy tábort.

Ha meg akarjuk ítélni, hogyan sikerült a tábor, melyen éppen túl vagyunk, nagyon sok mindent kell figyelembe vennünk, és el kell vonatkoztatnunk a saját munkánktól és hangulatunktól! Az ilyen-olyan kérdőívek adathalmazai mellett ebben az is segítséget nyújthat, ha megnézzük, mik voltak az aktuális tábor mozgatórugói, legfőbb pillérei a gyakorlatban, és utána ezekhez viszonyítva megvizsgálunk minden más egyebet is!

(Folyt. köv.)

Hamarosan jön tábori értékelés is, türelem!

Addig is egy kis archívum-olvasgatást ajánlok:

Régi blogról:

http://blogol.hu/comment.php?log=2773741
http://blogol.hu/comment.php?log=2782914
http://blogol.hu/comment.php?log=2793441
http://blogol.hu/comment.php?log=2795841
http://blogol.hu/comment.php?log=2797034
http://blogol.hu/comment.php?log=2798425
http://blogol.hu/comment.php?log=2801623

Új blogról (legalulalul a legrégibb, felfele frissülnek a bejegyzések):
http://zsufazeke.blogspot.com/search/label/t%C3%A1bor

Valamint szeretettel ajánlom mások blogjainak az első táborértékeléseit is (felsorolás nélkül)!

Haurnhaldan

A vásározó népek paródiái - megelőlegezve...

A vásározók...

Újabb munkahelyi pillanatkép

Pillanatkép

Már. Csak. Két. Hét.

Ollé!
Mindjárt itt a Nagyvásár!
Méghozzá a négyszázadik!

Emberek, tündék, sztúrok, törpök... meg ezer elefántok (lásd Mozgó Képek)!

---

ÉS kéne találni újabb vízszerelőt, mert a régi nem méltóztatott eljönni, telefonon meg elérhetetlen. Nem szeretem a mesterembereket, de sajnos nem vagyok egy szerelő alkat. Illetve megpróbálok az lenni, de attól a dolgok rosszabbak lesznek. Az egyik csapnál pl. a vízet úgy zártam el, hogy azóta se lehet megnyitni. Most ennél nem kockáztatok.

De legalább nem csöpög.

Igaz, ez még mindig jobb, mint ha megint elzárnák a vizet.

---

A munkahelyemen én vagyok a távirányító. Ha változtatni akarunk a klímán, csak fel kell állnom a székre (előtte egy újságot odarakunk, hogy ne a székpárnára álljak cipővel - így becsüljük meg a kollégák munkáját), majd kinyújtózva kézzel lecsukom vagy felnyitom azokat a lemezeket, esetleg valamelyik köztes állapotba helyezem. Kombinálni lehet még ajtó-nyitvatartással (cigifüst, mert a folyosón ugye tilos dohányozni, de csak elvben), vagy ablak-nyitvatartással (Üllői út, én így szeretlek!). De legalább van légkondi, nem úgy, mint a korábbi szobáinkban. A távirányító túl nagy luxus lenne, meg mellettem minek is az, csak akkor gáz, ha szabadságra megyek.

---

Egy hétre hozzánk költözik Őfelsége Viktória Királynő és udvarhölgye, még nem tudom, hova teszem őket.

---

A t.hu még mindig nem jön be a munkahelyemről (se a levelezés), igaz, más gépekről sem. Proxy-hiba, én így szeretlek! Ok, ezt már ellőttem egyszer poénnak, de mit írjak helyette?

---

Az MGM-ben csupa baromarcú ül, akik már elcs*szték, és ezt tudják is jól, de igyekeznek eltolni a végkifejletet. Szerintem már az utolsó esélyeik mellett is konokul elmentek. Itt az ideje, hogy Saul Zaentz is rájuk szóljon!

---

Amúgy zajlik ismerősi körökben az élet, gyász és keresztelő, élet és halál. A létünk szereti a szélsőségeket.

---

Az új rakpart-részen nem gondolhattak végig a gyalogosokra. De legalább volt tűzijáték. :0)

Civilek Éjszakája

No, ezen is túl vagyunk. Jobban sikerült, mint reméltem, bár külsős érdeklődés alig volt (ez az amatőr szervezés és a profi PR teljes hiánya mellett nem meglepő), azért az MTT-sek jól elvoltak. Tanulságok levonva, konklúziók megfontolva, jövőre meglátjuk majd.

És most már csak táborszervezés ezerrel.

Elkezdődött hát

És megnyíltak a táboros topicok! ^^

Huh, fura érzés, hogy most nem vagyok csapatban és rendben, és egyikbe se írhatok, csak olvashatom őket. Egyfelől jó érzés "felülről" átlátni az egészet, ugyanakkor egy kicsi irigykedést is érzek. 2007-ben is ez volt a helyzet (bár akkor írhattam is mindegyikbe), de most valahogyan más...
Most tényleg érezni a levegőben, hogy valami nagy dolog van készülőben. (Reméljük, a mostanit nem mossa el az eső.)

Talán most van először olyan az MTT-táborok történetében, hogy nem panaszkodnak a beosztásokra. Látszólag mindenki elégedett, bár ez biztosan illúzió, és majd holnap tör ki csak a botrány. Nem létezik, hogy ne legyen valami gond valahol. :0DDD
Túl simán ment ez eddig.

Uh, 30 nap múlva tábor, és még annyi próba áll előttünk... és milyen nehéz ilyen iszonyat sok embert próbákra összeszervezni! No, de nem szivárogtatunk műhelytitkokat. ;0P

Előtte meg még Civilek Éjszakája, remélem, lesz érdeklődés...

Huh...

Be van fejezve a nagy mű, igen,
a gép - akadozva ugyan, mégis - forog,
de az alkotó nem pihen...

Jöhetnek a következő lépések.

Mindennapi tókínhunk add meg nékünk ma

Bah, ma a munkahelyemről nem jött be a tolkien.hu (sem a levelezés), ezért se Civilek Éjszakája ügyben nem tudtam előre haladni, se táborszervezői kötelességeimnek sem tudtam eleget tenni ezalatt. Tudom, munkahelyen az embör ne emtétézzen, hanem dolgozzon. Jogos. És most, este tíztől éjfélig bepótolom a mötötöt.



Remélem, holnap azért lesz már a melóhelyen is tolkien.hu. Nem, nem letiltás volt, hanem időtúlfutás. De egyik másik szerver kapcsán sem produkált ilyet. Fura volt, na.

"A Feketemágust korábban Szürke Gandalfnak sikerül elűznie, és ezzel egy kicsit megkönnyebbülhettek a környékbeli népek..."

Klonkku

"Nemzeti Egység"

"Nescimus, quorsum fato conferamur

aspera via, summis tenebris.

Te duce Csaba, iterum triumphet

populus tuus, stellae tramite!

Siculi pauci conteruntur sensim

inter fervidas pugnas gentium;

undis proh dolor! saepe obruimur...

Salva Domine Transylvaniam!"

Forrás:

http://laudator.blog.hu/2010/06/04/unnepi_kulonszam_trinanon_es_a_latin

Egyébként...

...a Vasember 2 legcoolabb jelenete, amikor Scarlett Johansson és Gwyneth Paltrow szűk ruhában, magukat riszálva felmentek azon a lépcsőn.

80)))

A fenébe is...

"...és ez az egész inkább a lelkesedésről szól, nem a profizmusról, majd meglátod..." (Melkor)

Kettős ünnep

Boldog egyházszülinapot!

Csíksomlyótól

Debrecenig.

Másodteremtés?

Kéne valami normálisabb, és IN-es (középföldei) kifejezés arra, hogy "másodteremtés".

Tippek?

Fagyos(sz)entek

"Pongrác kánikulában subában megfagyott, Szervác a Tisza közepén víz nélkül megfulladt, Bonifácot pedig agyoncsipkedték a szunyogok – ezért haragusznak ránk emberekre és évről-évre visszajönnek, hogy bosszantsanak bennünket."

"Szervác, Pongrác, Bonifác megharagszik, fagyot ráz."

"Szervác, Pongrác, Bonifác; mind a fagyosszentök,
Hogy a szöllő e ne fagyjon füstöljetnek kendtök!"

"Pongrác, Szervác, Bonifác,
Zsófia is lehet gyász."

"Ha fagyosszentekkor nagy a hideg, akkor rossz termés várható."

"Szervác, Pongrác, Bonifác,
meleg ruhát, nem gatyát."

Mit is mondhatnék most...

...mint azt, hogy sok sikert, mindent bele, és hajrá!


Mindannyiunk érdekében...

Áldozócsütörtök

Kálvin több írásában is foglalkozik áldozócsütörtök üdvtörténeti helyével és lényegével. Mostani ünnepi készületünkben őt idézzük, de röviden felvázoljuk áldozócsütörtök ünneptörténetét is, és néhány gondolatot is közlünk az ünnepről.

Genfi Káté: a mennybemenetel kettős haszna

Kálvin 1545-ben megjelent Genfi Kátéjában a 77-79. kérdésben foglalkozik a mennybemenetel eseményével és ünnepével. Milyen „hasznunk” van a mennybemenetelből? – teszi fel a kérdést reformátorunk. Válasza: Kettős haszna is van. Az első, hogy Krisztus a nevünkben ment be a mennybe, amiként érettünk szállt le a földre egykoron. Így megnyitotta előttünk az utat, amit korábban bűneink torlaszoltak el. Ebből következően másodjára Isten színe előtt Közbenjárónk és védőügyvédünk (Róma 6,8-11; Zsid 7,25). És ez azt jelenti, hogy annyira visszavonult vagy „fel”-vonult a mennybe, hogy már nincs is velünk? – hangzik a következő kérdés. Kálvin válasza: „Egyáltalán nem. Éppen ellenkezőleg, megígérte, hogy velünk marad a világ végezetéig” (Mt 28,20). És ez a jelenléte velünk hogyan értendő? Testileg, vagy másként? A válasz világos. „Különbséget kell tennünk: teste felvétetett a mennybe. Ereje ezzel szemben mindenhová kiterjed” (Luk 24,51; ApCsel 2,33).

Institutio: „az egyház hittel fogja meg Őt”

De Kálvin másutt is szól, ír Krisztus mennybemeneteléről. Az Institutio II. 16,14-ben a feltámadást és a mennybemenetelt kapcsolja össze. Az Igék szép megegyezése arra mutat, hogy „Krisztus hogyan távozott el tőlünk, hogy távozása hasznosabb ránk nézve annál a jelenlétnél, mikor a test alacsony hajlékában tartózkodott, míg a földön járt-kelt”. A mennyből pedig Krisztus sokkal hatékonyabban és nyilvánvalóbb erővel tudja igazgatni a mennyet és a földet, mint a földről. Augustinusra hivatkozik ennek az üdvtörténeti eseménynek az értelmezésében is, mint másutt is, s őt idézve rámutat: „(Krisztus) felséges dicsőségének jelenvoltával nem távozott el tőlünk. Fenségének jelenléte szerint mindig velünk van Krisztus, testi jelenlét szerint helyesen mondotta a tanítványoknak: Én pedig nem vagyok mindenkor veletek. Testi jelenlét szerint ugyanis csak kevés napig volt az egyházzal; most az egyház hittel fogja meg Őt, szemmel azonban nem látja”.

Igehirdetés: „dicsőséges Királyunk imádata”

Reformátorunk a mennybemenetel klasszikus bibliai helyéről, Lukács 24,50-53-ról prédikálva így fogalmazott: „Az Úr kivitte tanítványait Betániáig, ugyanarra az Olajfák hegyére, ahol magára vette a kereszt szégyenét, s onnan elindulva foglalta el mennyei trónusát. ’Felemelte a kezét, és megáldotta őket’ – ezzel azt mutatta meg, hogy az áldás tiszte, amit a törvény a főpapokra bízott, igazából és ténylegesen csak az Ő tiszte…Mivel Isten az egyedüli forrása az áldásnak, ezért kezdettől fogva azt a papokra bízta, hogy kegyelmét mindenkivel ők tudassák…Amikor pedig Krisztus, az igazi Melkisédek és örök Főpapunk színre lépett, teljességgel beteljesedett az, ami a törvényi előképekben csak leplezetten volt jelen…’Nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe’ – Krisztusnak a hatalma minden kétségen felül bőven kiáradt a tanítványokra, s feltámadása teljes bizonyossággá változott szívükben. Ezért örülnek a tanítványok,s leborulva imádták Őt – ez a tiszteletadás nem csak a Mesternek és prófétának, nem is csak a Messiásnak szólt, hanem a dicsőség Királyának és a világ Bírájának”. A mennybemenetel ténye és valósága annyira elragadta a tanítványok szívét, hogy szinte liturgiai formában is megjelent örömük és imádatuk: olyannyira, hogy mindig a templomban voltak és áldották az Istent (53.v.).

Ünneptörténet dióhéjban – a mennybemeneteltől az apák napjáig

Krisztus mennybemenetelét a húsvéti ünnepkör negyvenedik napján, tehát húsvétvasárnaphoz 39 napot adva, mindig csütörtökön tartják. Ez legkorábban április 30-ra, legkésőbben június 3-ra esik. Az Újszövetség Lukács 24,50-52-ben és az ApCSel 1,1-11-ben vázolja ennek lényegét. Vannak utalások ezen kívül még Máté 26,64-ben, János 14,1-3.ban, Efézus 4,8-10-ben, 1Thesszalonika 1,10-ben és a Zsidó levél 2,9, illetve 4,14-ben. Már nagyon korán megjelenik a korai keresztyén szövegekben is: így ír róla Szmirnai Plykarp, Jusztin mártír, lyoni Iréneusz egyházatya is. Ugyanígy a korai keresztyén hitvallások is rögzítik, a 325. évi Niceai és a 381. évi Nicea-konstantinápolyi Hitvallás is. A katolikus, az ortodox és az anglikán egyházi naptárban főünnepnek számít. Latin nevén Ascensio Domini – az Úr felvitele. Az USA-ban, ahol 1908-ban az anyák napját bevezették, hamarosan jelentkezett az igény az apák napja iránt, s 1916-ban a mennybemenetel ünnepére akarták tenni, de nem mindenütt. 1924-ben Calvin Coolidge amerikai elnök javasolta bevezetni minden egyes szövetségi államban. 1974-ben Richard Nixon elnök az apák napját nem a mennybemenetel ünnepére rögzítette, hanem június harmadik vasárnapjára.

Jézus áldó keze alatt élünk - mindenütt

A prédikációtörténetben Kálvin, Barth és másik is visszatérőleg ezt az igeszakaszt, tehát Lukács 24,43-53-at előszeretettel választották az ünnep alapigéjévé. Klasszikus hármas felosztást ad Gottfried Voigt prédikációvázlata. Főtétel: Egyház a mennybement/felmagasztalt Krisztus áldása alatt. Elágaztatás: 1. állandóan az Ő iskolájában (Jézus iskolájában, követésében értjük meg az Ő útját, amely üdvösséget szerez) 2. tevékenyen bekapcsolódva szolgálatába (missziót jelent az Ő követése, aminek lényege a megtérés) 3. hatékonyan az Ő ereje által (a nagy örömben fejeződik ki az Ő ereje, a városban és templomban folytatott istentiszteletben, 52-53. v.).

S hogy milyen régi a kérdés, ami arra irányul, hogy hol lakik most Isten, Jézus, álljon itt egy ugyancsak nem mai, de derűs történet. Egy kis zsidó gyerek elment a rabbihoz, és kissé szemtelenül megkérdezte őt: „Adok neked 100 shekelt, rabbi, ha megmondod, hol lakik a Jóisten”-. A rabbi így válaszolt: „Én pedig adok neked 200 shekelt, ha megmondod nekem, hogy hol nem lakik Ő”.

A művészetben, főként a képzőművészetben 400 körül indul meg a mennybemenetel ábrázolása, két típusban: 1. A késő-antik megdicsőülés-képek mintájára a bizánci művészetben alakult ki a mandorlás/dicsfényes ábrázolás. A trónon ülő, ritkán álló Krisztust dicsfény veszi körül és angyalok emelik/kísérik az égbe. E képeken legtöbbször Mária is jelen van. A Nyugati Egyházban is előfordul (Róma, S. Clemente, 9. sz. közepe); legtöbbször timpanonokban (Chartres, 1145). - 2. Krisztus az égből feléje nyúló istenkezet megragadva megy az égbe. Első példáin a föltámadáshoz kapcsolódik (elefántcsonttábla, München, Nemz. Múz., 400 k.). A kép alsó felében látható az üres sír az alvó őrökkel és a három Máriával; felső részében Krisztus a tanítványok közül emelkedik az égbe. A karoling művészetben szinte kizárólagos e képtípus. Krisztus néha imádkozva áll. 1000 körül alakult ki az eltűnő Krisztus képtípusa: Krisztus alakjának nagyobb részét már felhő takarja, legtöbbször csak a lábai láthatók; Mária és az apostolok térden állva néznek utána. A 14. sz. elejétől Krisztus már nem is látható, csak a földben hagyott lábnyomai. E típus Angliából származott. - A bizánci művészetben a képeken a felületet két mezőre osztják, a felső mezőben négy szárnyas, mennyei lény emeli az égbe a dicsfényben levő Krisztust, az alsó képmezőben sorakoznak az Istenanya és az apostolok.

Az idén 250 éve született református énekköltő, Pálóczi Horváth Ádám egyik énekében így fogalmaz: „Mennybemenése az ember Fiának/ Záloga lelkünk mennyei jussának,/ Melyet szerzett, mint kezes vérével,/ Melyet közöl minden ő hívével./ Ő emberré, mi atyánkfiává lett,/ Minket atyjának örökösivé tett,/ Maga előre mennybe felmenne,/ Hogy nekünk is helyet készítene”.

Forrás:

http://www.reformatus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=25489%3Ajezus-aldo-keze-alatt-krisztus-mennybemenetelerl-kalvintol-a-20-szazadig&catid=133%3Ahatter&Itemid=508&lang=hu

Gondolat-töredékek és rövid beszámolók

Hah, a hétvégén sikeresen megírtam az adóbevallásomat, és ma már fel is adtam postán, remélem, hogy a tavalyihoz hasonlóan idén sem kötnek bele. Azért másodjára már jobban ment a dolog, de még így is eltartott pár óráig.

Volt 10 éves érettségi találkozóm. Az osztálytársaim most mintha normálisabbak lettek volna, mint annak idején, és az ofő még mindig tökéletesen ugyanúgy néz ki (még öltözködésben is), mint 14 évvel ezelőtt, amikor megismertük.

És egy kis gondolat-rágcsa, a Reformédia kapcsán:
http://reformatus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=25470%3Aa-kommunikacio-az-oenmeghatarozassal-kezddik&catid=101%3Akozlemenyekhirek&Itemid=269&lang=hu

Great horns windly blowing

"And as if in answer there came from far away another note. Horns, horns, horns. In dark Mindolluin's sides they dimly echoed. Great horns of the North wildly blowing. Rohan had come at last."

Vadonföld

Update az előzőhöz

A Levegő Munkacsoport azóta kapott egy darab jó pontot is, de a korábbi rossz pontot a késői reakció okozta károkért fenntartom.
Rossz pontot kap továbbá D. B. uraság, akit egyelőre nem nevezünk meg teljes nevén, de oda fogunk figyelni rá.
Igen, jó lesz, ha vigyáz magára!

Más:
A guruló kő okozta gondok szerencsére múlóban, és ígérem, nem fogok rászokni a kódolt blogbejegyzésekre! Most a helyzet megkövetelte, de máskor érthetőbb leszek!

Hmm

Szerettem volna a hétvégéről írni, de nem egészen úgy sikerült, ahogy terveztük.
Fuck fenyőkivágás, fuck Levegő Munkacsoport, fuck média, és fuck arrébb guruló kövek.

Mátrafüred tavasszal Völgyzugoly.

The Movie

A Gyűrű Szövetsége minden hibája, hiányossága és leegyszerűsítettsége ellenére egy jó film. Előhozza belőlem azokat az érzéseket, amelyek nem is igazán Tolkien-hez vagy az olvasmányélményeimhez fűződnek, hanem az MTT-hez. A film hangulatában nagyon közel áll ahhoz, amit egy-egy rendezvényünk, közösségi élményünk átéreztet velünk. Tulajdonképpen hangulatilag erősebb a közösségünkre tett hatása a könyvénél, minden egyéb szempontból persze a könyv dominált az elmúlt években.

Furcsa, ősszel olvastam újra a könyvet (javított kiadás), és most nézem újra a filmet (bővített változat), és most elsősorban hangulatokra rezonálok, nem cselekményre.
Érdekes és tanulságos, hogy a film mennyivel más érzelmi húrokat penget, mint a könyv, a "zenei összhatása" a kettőnek mégis harmóniába tud olvadni a lelkemben úgy, hogy a "dallamok" önállósága megmarad. A kottát az MTT adta ehhez, amely nyolc év alatt ugyancsak profi karmesterré fejlesztette ki magát e téren. A dinamizmust e kettősség adja, Melkorra itt semmi szükség.

A hangzás meg a megfelelő koncertterem kérdése.

...

Holnap este egy másik, e világi Középföldére utazunk.

A 400. Nagyvásár különleges alkalom lesz...

A topicba is beírtam, de reklámozzuk itt is, hátha ott elveszik a sok hozzászólás között:

Az idei nyári tábori keretjátékról röviden:

“Veszélyes dolog kilépni az ajtón... Csak rálépsz az Útra, és ha nem tartod féken a lábadat, már el is sodródtál, ki tudja, hová. Tudod-e például, hogy ez az ösvény itt végül átvág a Bakacsinerdőn... ?“

Koncepció:

A tábori programokat sokéves hagyományainknak megfelelően egy keretjáték fogja össze, amelynek során a résztvevők idén a Harmadkorban, a vadonföldi Vásárfalván érezhetik magukat.

Történelmi előzmények:

Vadonföld (Rhovanion) különös és vad vidék. Számtalan nép lakta és lakja most is: a népes északlakók kései leszármazottai, bevándorló arisztokrácia által uralt erdőtündék, szétszóródott törp nemzetségek, matriarchátusban élő folyóparti félszerzet-családok, és sok különös, elfeledett nevű és múltú lény. A nyugati hegyekből fosztogató ork hordák törtek be területére, keletről vad népek vezettek hadjáratokat ellene, északon sárkányok perzselték fel, délről véres háborúk és politikai befolyás árnyéka vetült rá, lakosságát éhínség és járvány ritkította az évszázadok során. Örök mozgás, változás, hősies és aljas küzdelmek, a történelem sokarcú viharai jellemezték.

A Harmadkor ezredik esztendeje után nem sokkal borult titokzatos Homály hatalmas és sűrű erdejére, melyet azóta csak Bakacsinerdőként emlegetnek. Déli részén, egy sziklás dombon magas erődítmény épült, melyről félelmetes történeteket mesélnek. Dol Guldur a neve. Egy sötét praktikákat űző varázsló, a Feketemágus lakta, s messze elkerülte minden jóságos teremtmény. Az erdő megtelt rosszindulattal, a környékbeli állatok vad szörnyetegekké lettek, s a tündék és emberek rettegve kerülték el sötét tornya árnyékát. A Bakacsinerdő mégsem néptelenedett el: lakói visszahúzódóak és gyanakvóak lettek, de egy részük sikeresen vészelte át a különböző veszedelmeket. Segítségükre volt egy ugyancsak sok titokkal körülvett erdei varázsló, akit Barna Radagastnak neveztek el, s aki a Bakacsinerdő és az Anduin, a Vadon Nagy folyója között lakott valahol. Azt beszélik, hogy érti az állatok nyelvét, s azok gyakran kémkednek neki a világ dolgairól.
A Feketemágust korábban Szürke Gandalfnak sikerül elűznie, és ezzel egy kicsit megkönnyebbülhettek a környékbeli népek, immáron több száz éve tart az „Éber Béke” korszaka. Noha a Ködhegység orkjainak fenyegetése ott lebeg a vidék fölött, és Dol Guldur praktikáinak emléke is kísért, az északi emberek három nagy törzse (az éothéodok, az erdőnép és a Suhatag-vidéki emberek) és az Anduin közelében lakó sztúrok (nősziromföldi félszerzet-törzs) népe ezalatt viszonylagos nyugalomban élhetett. Településeik erősen egymásra vannak utalva, egymáshoz hasonló nyelvet beszélnek és így élénk kereskedelem alakult ki közöttük, amibe bekapcsolódnak a környékbeli két büszke tünde királyság (Lothlórien és a Bakacsinerdei Erdőtünde Birodalom) lakói is.
Ebben fontos szerepet játszik minden évben a Nagyvásár, melyet egy erdőszéli kis faluban, Vásárfalván tartanak meg, s mely egyben egyedüli találkozási lehetősége a legkülönbözőbb kultúráknak is.

Alapszituáció:

Az idei lesz kereken a 400. Nagyvásár, a táborozók pedig a bakacsinerdei tündék, az éothéod emberek, a Suhatag-vidéki emberek és a nősziromföldi sztúrok népeit képviselik.
Elképzelhető, hogy a tábor utolsó pár napjában jelen lesz a külföldi Tolkien Társaságok néhány tagja is, ez esetben ők külön csapatot alkotnak majd.

"Azt beszélik, a soron következő Nagyvásár a szokásosnál is különlegesebb esemény lesz, így a vadonföldi népek minden eddiginél nagyobb kíváncsisággal készülnek rá, s a vidéket szokatlan várakozás üli meg..."

Akik jelentkeznek a táborba, természetesen a tábori levelek során kapnak a keretjátékról ennél bővebb információt is!

(Aki nem jelentkezik, annak be kell érnie ennyivel.)

Nosza, jelentkezzetek hát!
Ne hagyjátok ki a 400. Nagyvásárt!



http://tolkien.hu/index.php?option=com_thcm&categoryId=205&contentType=PUBLICATION&contentId=2667&Itemid=205

Szombat

Lenne ugyan sok-sok házimunka, de helyette pihenés, nyugi, Kettesben levés. Mert kell.
:0)

Legyen egy szép hétvégétek!

Kampány

Eh, egyre gyorsabban pörögnek az események, ez az utolsó pár nap nagyon kemény a nyugis, csendes hetek minimál-kampánya után. Remélem, nem kell vasárnap is dolgoznunk. Holnap kiderül.

A két forduló között megint nem lesz egy perc nyugtom se, már előre látom...

A Feltámadt

Harmadnapra...

A Halott

A Szenvedő

Sant' Apollinare Nuovo, Ravenna, VI. század

"Atyaisten, mondjátok, hogy ez nem csak egy álom!"

Mielőtt rátérnék a címben (talán pontatlanul) idézett mondatra, előbb egy őszinte beismerő vallomással kezdem: nem volt túl sok kedvem a TLV-szervezésben részt venni. Nem tartottam jó ötletnek, hogy a táborszervezői csapatot terheljék még ezzel is, bár a TLV jelentőségét és fontosságát sohasem vitattam. Tisztában voltam a szerepével és a nélkülözhetetlenségével, mégsem tartottam lényegesnek, hogy ebben én magam személyesen is részt vegyek. Nem voltam soha élő TLV-döntőn, és valószínűleg most sem mentem volna el, ha nem a táborszervezői csapat rendezi. De miután ez idén így lett kitalálva, kötelességemnek éreztem, hogy ott legyek és segítsek, még ha nem is volt ez kötelező. Égett volna az arcom, ha ebből kihúzom magam, ezért nem túl lelkesen, kötelességtudóan tudomásul véve a helyzetet, belementem. Megijesztett az eligazító levél átláthatatlan információtengere, és lehangolt a jó korai kelés gondolata.

Ma reggel viszonylag könnyen magamhoz tértem (ez hétköznap a munka előtt nehezebb szokott lenni néha ilyen kevés alvás után), és nagyon kevéske reggeli (a gyomrom még úgy döntött, tovább alszik) után öltözni kezdtem. Már előre ki volt készítve a zöld köpeny, a levél-csatt, de ezek táskába kerültek. A régi, zöld MTT-s pólóm ott hevert gyűrötten, kicsit kopottasan, pici házi varrással, picit koszosan. Mint egy kósza-ruha, olyan állapotban volt. Elkezdtem felhúzni magamra, meglepetésemre eléggé hasonló mozdulatokkal, mint egy láncinget. Hirtelen az az érzésem támadt, hogy ez pont olyan, mint amikor Aragorn a Helm szurdoki csata előtt felhúzza a rohír gyűrűvértet, és az agyamban elindult halkan, szelíden a zenei motívum is ehhez a jelenethez. "Na neee... ugyan már, ne gyerekeskedj! Hagyjuk a pátoszt ilyen kora reggel!"- gondoltam, s bár igyekeztem visszarángatni a földre a gondolataimat, a rideg rációm már nem tehetett az ellen semmit, hogy az MTT-s póló hatására átlényegültem.

Az ezután következő két óra nem lényeges: utazás, várakozás a kapu előtt, bolyongás a kihalt könyvtárban, eligazítás, pakolászás, tengő emtétések, nyugodt és kiegyensúlyozott hangulat, még a szokásos csúszást is sikerült leredukálni. Alewwel együtt kiállítottak őrködni a Reviczky utcába, jelmezben és felfegyverkezve.

Mikor kiléptünk, meglepődve láttuk, hogy Meta már odavezényelt rengeteg versenyzőt, hihetetlne sokan voltak, és néhányan már az utcán jelmezbe öltözve! Olyan elképesztő jelmezeket láttunk, amelyekről az MTT-raktár vidámabb idejében sem szokott álmodni, és olyan lelkes várakozás lengte be a levegőt, amelyet utoljára az MTT ún. "hőskorszakában" éreztem utoljára - akkoriban még a régi emtétésektől. Nagyon várták már a nyitást, hogy végre bemehessenek, és amikor Alew bevezette az első turnust, megütötte a fülemet ez a mondat: "Atyaisten, mondjátok, hogy ez nem csak egy álom!" Lehet, hogy nem szó szerint így hangzott el, lehet, hogy valamit félrehallottam, de szíven talált.
Majdnem száz lelkes általános iskolás és gimnazista, sokuk szülőkkel kísérve lépett be a palota-részbe (amely el volt zárva a könyvtár többi részétől, hogy ott lehessen könyvtárazni), és olyan csillogó szemeket láttam, olyan elszántságot, lelkesedést, és hálát irántunk, amelyről nem gondoltam volna, hogy MTT-ben ilyen intenzitással valaha is megtapasztalom újra. Nem állítom, hogy a TLV-sek pont olyanok, mint amilyenek mi voltunk 2002 és 2004 között, de ott volt bennük a tűz, amelyet nevezhetnék akár Olthatatlan Lángnak is, ha nem érezném különösnek így fogalmazni 2010-ben, az MTT 8. évében. Nem, talán nem kéne gáznak éreznünk, hogy még merünk néha így is fogalmazni.

Nem minden feladatot végeztek persze ilyen lelkesedéssel, és nem mindegyikük érzett egyformán így, voltak cinikusan hozzáállók is, de egy ilyen élmény akkor is lehengerlő egy hozzám hasonló számára, aki még nem volt TLV-döntőn, és már elfelejtette, milyen is volt pontosan a 2004-es LEP-re készülve hajnalban, mozinyitás előtt próbákra járni lelkesen. Elképzelhetőnek tartom persze, hogy túlzott és erőszakos tábor-propagandánk sokakat visszaijesztett attól, hogy jelentkezzen a táborba (határozottan NEM volt jó ötlet a negyedórás elnöki monológot a táborról végighallgattatni velük), de ott a helyszínen is mondták páran, hogy jönni fognak (többek között az a két srác is, akik minden idők legprofibb másodkori tünde páncélzatát megalkották).

A lelkesedésük nem olyan módon fogott meg, mint régen, amikor átéltem ezeket az emtétésekkel - nem, ez most egészen más érzés. Felnyitotta a szemem sok tekintetben. Most már tudom, miért és kiknek fogom pontosan csinálni az idei tábort első sorban. Ha nem is sikerül a "régiekkel" a megszokott és általuk elvárt érzéseket egy-az-egyben újra felidéztetni (bár erre is szeretnénk törekedni!), ezeknek a gyerekeknek és fiataloknak tudunk adni valamit. Meg tudjuk adni nekik azt a lehetőséget, hogy ugyanazokat az érzéseket átéljék, amiket mi annak idején. Tudunk nekik adni egy olyan élményt, amely egész életüket végigkíséri. És ez nem csak hatalmas felelősség, de csábító kihívás is. Nem az a lényeg, hogy nekünk ugyanolyan élmény legyen, mint ez vagy az a korábbi tábor - szerintem nagyon sok tábor azért siklott félre, mert felül akart múlni egy másikat vagy ugyanazt megismételni. Higgyétek el, hihetetlen élmény ezeknek az embereknek adni! A tanításom óta nem éreztem ehhez hasonlót. Nekünk így lehetőségünk lesz egy új, hasonlóan intenzív élményben részesülnünk, mely abból fakad, hogy a táborozóknak adhatunk magunkból valamit, amely a részükké válhat. Mi is átélünk valami újat, ők is.

Most is a filmzenét hallgatom, miközben blogolok. Lehet, hogy ma este még csiszolgatni fogom ezt a forgatókönyvet. De hogy ne pátosszal fejezzem be, idézném Nyüfit: "Ez a TLV egy tök jó dolog, én eddig miért nem voltam még ilyenen?"

Időhiány

Rájöttem amúgy, hogy azért is írok kevesebb blogot és helyette "mikroblogolok" Facebook-üzenőfalra, mert időhiányom van, és én hosszú blogbejegyzéseket szeretek írni.

Die Zwei Türme

Vicces volt A két torony németül tegnap este az RTL-en. Az egy dolog, hogy mit hogyan fordítottak le németre, de a nevek kiejtése... jajj! "Záhrumán" (Saruman) meg "Szám"(Sam)...

"REITE MIT MIR!"

Megkésett kritika az Avatarról

Nos, eljutottunk végre mi is az Avatarra, igaz, nem IMAX3D-ben, mert azt - igen botor módon - csak és kizárólag 22:15-kor adják Magyarország egyetlen IMAX-mozitermében, helyette Digital3D-ben néztük. Nekem ez is forradalmi vizuális élmény volt, mert még soha életemben nem láttam 3D-s mozit, és ráadásul már a film előtti mozielőzetesek is 3D-ben mentek le, így először a spéci szemüveg feltevése után Alice-szal együtt zuhantam a nyúl üregébe.

De rátérve az Avatarra:

Nem voltak nagy elvárásaim a sztorival kapcsolatban, mert már mindent elolvastam róla, nem véletlen, hogy Facebook-on a napi Avatar-híreket én raktam fel. Mégis, az előző ismereteim ellenére is csalódás volt maga a történet, a filmkritikusok véleményével ellentétben nem kétdimenziós, hanem egydimenziós, az alacsony mércémet sem ütötte meg. A szereplők a szokásos sablon-karakterek voltak, max. egy-kettő volt kicsit részletesebben kifejtve, de így is alig okoztak meglepetést, szinte vártam már, hogy mikor lép be a történetbe az X-típusú szereplő, és amikor belépett, pont úgy viselkedett, ahogyan azt már előre sejteni lehetett. Ennek köszönhetően érzelmileg bevonódni nem tudtam a film során, pedig igazán szerettem volna, még a mentális védőpajzsaimat is leépítettem, hátha akkor. De nem.
Pedig hangulat az volt a világnak - nem csak a hihetetlenül részletesen kidolgozott Pandora miatt (amelyben voltak eredeti ötletek!), nem csak az audiovizuális megjelenítése miatt, hanem mert az egész együtt működött, élt és mozgott és reagált - mesterien felépített atmoszféra volt, amely minden elismerést megérdemel. A 3D-s látvány pedig valóban nagyon jó élmény. Csak sajnos ezek önmagukban nem kötik le feltétlen az embert közel 3 órán át. Ha a fenti negatívumok fennállnak, sajnos az ember minden pozitívum után 2 óra után már elkezd unatkozni.

Összefoglalva:

- történet: 1D
- szereplők: 2D
- dramaturgia/érzelmi bevonódás: 2D
- hangulat: 3D
- látvány/audiovizuális élmény: 3D

Kár érte, többet ki lehetett volna hozni belőle!
Szívesen látnék olyan filmet, amely ebben a világban játszódik, de normális történettel és árnyaltabb, motiváltabb karakterekkel. És persze szerepjátszanék is Pandorán.

Készül a forgatókönyv

Gőzerővel alakulgat Dol Guldur és Vásárfalva összefonódó története. Már készülőben van a tábori jelenetek forgatókönyve is, tegnap is írtuk, miközben a háttérben A Gyűrűk Ura filmzenék mentek.

Mindannyiunknak, akik a szobában voltunk, az volt az érzésünk, hogy csak egy hatalmas mozivászon meg a hozzátartozó technika hiányzik, amin újra átélhetnénk a filmek varázsát... azért tévén meg képernyőkön sajnos nem az igazi az élmény.

"When the cold of Winter comes
Starless night will cover day
In the veiling of the sun
We will walk in bitter rain

But in dreams
(But in dreams)
I can hear your name
And in dreams
(And in dreams)
We will meet again

When the seas and mountains fall
And we come to end of days
In the dark I hear a call
Calling me there
I will go there
And back again."

Bő

Újabb középkori Emericus-patrocínium! Méghozzá csak harminc évvel lehet későbbi, mint a hegyközszentimrei!

http://vasnepe.hu/hetvege/20100306_arpad_kori_kaput_rejtett_a_fal

:0)))))

(Sajnos a most feltárt Árpád-kori részről nincs kép, ezért tettem be újkori fotót.)

Ez a BŐség zavara. :0D

The On(e)Line to rule them All

Az elmúlt héten többekkel beszélgetve is szóba került a Facebook és az MTT viszonya. Valaki szerint a Facebook teljesen átveszi idővel a Tolkien.hu szerepét, valaki szerint csak a főoldal, vagy a fórum, vagy a chat szerepét, valaki továbbra is párhuzamosan futó webalkalmazásokat jósol. Abban nagyjából egyetértés volt, hogy senki nem akarja "átköltöztetni" az MTT-t Facebook-ra a Tolkien.hu-ról (annak ellenére, hogy bizonyos funkciói a Facebooknak egyszerűen sokkal jobbak mind a virtuális közösség, mind az egyesület működtetésére egy mezei honlapénál), itt egy magától működő folyamatról van szó, ám hogy ez a folyamat hova tart, arról megoszlanak a vélemények.

Ti hogy látjátok?

Családfa 2.

Vannak viszont rokonaim, akiket a legszívesebben letagadnék, és helyettük szégyenlem magam mások előtt...

Emléknapra

via Mandiner és Konzervatív Tea-kör:

http://mandiner.hu/cikk/a_nema_enekes
http://mandiner.hu/cikk/kistarcsa
http://mandiner.hu/cikk/sztalinizmus_-_kettos_merce_nelkul
http://mandiner.hu/cikk/rehabilitacio
http://mandiner.hu/cikk/az_elcsent_ido_nyomaban
http://konzervativok.blogspot.com/2010/02/magyar-gulag.html

Családfa

Nohát, előkerült egy ismeretlen rokon, aki a dédapám valamelyik testvérének a leszármazottja lehet. És még értékes családi iratai is vannak. Akkor most kapcsolatfelvétel.

I love Radixfórum.

Első

Humor topic

Újraolvastam a fórum-archívumokból két folytatásos paródia-klasszikusomat, Zsákos Bilbó naplóját és az Orrtanki pöcegödör történetét. Hát hümm. Sejtettem, hogy 2001-2002-ben pocsék volt a humorérzékem, de hogy ENNYIRE! Jó, egy-két használhatóbb poén a legkésőbbi epizódokban még fel-felbukkan, de az egész még így is pusztulatosan... az. Kár.

Kéne lassan megint valami vicceset írni oda.

Work

Augusztusban uborkaszezon volt és unalmas volt a munka, akkor azért volt nehéz teljesíteni az elvárt szintet. Most kampányidőszak van, maximumra felpörgettek minket, és gyakorlatilag annyi plusz feladatot kapunk, hogy miattuk nem tudjuk teljesíteni az elvárt szintet.

Szóval fárasztó hetem volt, de még két hónapig eltart a kampány, és utána még lesz egy lecsengési időszak is várhatóan. Brr! Médiaipari segédmunkásnak érzem magam, nem újságíró-hírszerkesztőnek.

Vásárfalva

Cikkajánló:


Szabó G. Ferenc: A Vásáros jelző középkori helységneveinkben
http://www.c3.hu/~magyarnyelv/00-3/szabog.htm

Ilyen volt a Farsangi Bál:

Timeo Danaos

A szombat éjjeli játék mérlege:

• Ráuszítottuk a szürke törpékre Fafnirt, a vagarok fehér sárkányát.
• Galenril jelet kapott az istennőtől, hogy mit kell tennie, talán most adódik egy lehetőség az átoktól való megtisztulásra.
• A Világ Ős Csalárdja nem fog visszatérni. Már itt van. Közeleg. És a Világtrónt akarja. Észak óriásai keresik, de ha kinyílik a Déli Kapu is, akkor jön a Ragnarök.
• Megyünk, törünk még egy kis borsot Aséra orra alá.

Akinek a szerelemben sikere van...

... az nem biztos, hogy harcban is megállja a helyét. Szegény Zagarnak még mindig nem tudok rendeseket dobni. Szerintem ha ez így folytatódik, elmehet dzsigolónak, az jövedelmezőbbnek tűnik. Csak Lujzának kéne valahogy kimagyaráznia.

Bene-patak

Doktor Parnasszus és a képzelet birodalma

Nehéz körülmények között született, meghalt forgatás közben a főszereplő (Heath Ledger), nem akarták sokáig bemutatni - a végeredmény megtekintése után az ember mégis úgy érzi, ez a sok hátráltató közjáték a filmen alig-alig érződik. A Doktor Parnasszus és a képzelet birodalma egy izgalmas, látványos, szürreális, mozgalmas, érdekes, de helyenként nehezen emészthető mű. Ügyes, elgondolkodtató és megdöbbentő, egyedül a befejezést éreztem kissé összecsapottnak. Sok szálat (melyek önálló életre kelnek) meg se magyaráz, rengeteg kérdést nyitva hagy, és a moziból kijövő néző még sokáig próbálja kiegészíteni fejében a fehér foltokat. A színészi játékok zseniálisak, a történeti csavarok kiszámíthatatlanok - egyszóval minden van benne, ami egy igényes filmhez kell, mégsem válik elvonttá - megmarad a groteszk szintjén. Bár a lezárás lehetett volna kerekebb és alaposabb, így is úgy érzem: sokkal nagyobb figyelmet és elismerést érdemelne a film, mint amelyet kapott világszerte. Ha nem könnyed kikapcsolódásra vágysz, hanem inkább egy torz utazásra Terry Gilliam fejébe - akkor ez a Te filmed.

Tipp

Bár még bőven nem aktuális, és számos egyéb pletyka is kering már évek óta, én most megtippelem, ki fogja játszani a fiatal Zsákos Bilbót A Hobbit-filmekben. Hangsúlyozom, hogy ez egy tipp, nem támasztom alá semmivel, csupán egy megérzés.



A tippem pedig:



Aztán meglehet, hogy teljesen mellélőttem.
De jó játék találgatni.

Egy kis közélet

Előre felhívjuk Kedves Olvasóink figyelmét, hogy az alábbi linkre kattintva a nyugalom megzavarására alkalmas ingerek érhetik! A hivatkozott szöveget csak 18 éven felülieknek ajánljuk!

Nem szoktam közéletről, politikáról írni erre a blogra, de ez az interjú kemény:
http://index.hu/belfold/2010/01/18/en_nem_lottem_fejre/

Akikek felidegesít a belpolitika, TÉNYLEG ne olvassák el!

A közélet iránt érdeklődőknek viszont roppant tanulságos lehet. Sok mindent megvilágít utólag.