https://www.parokia.hu/v/viragvasarnaptol-a-feltamadasig/
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zene. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: zene. Összes bejegyzés megjelenítése
2022. április 16., szombat
2017. szeptember 11., hétfő
Ballada a megmaradottakról
Az álmom nyugtalan, a lány is felriad
Valaki bámul, érzem, de sötétben marad
Gyertya fénye lobban, de nincs itt senki más,
Nincs baj, nincs vész, aludj csak tovább.
Gyermekek kezében pördül a kötél
Gondtalan a játék az utca közepén
Húsz éve mondtam el az utolsó fohászt
Az ártatlanság elmúlt, s jött helyette más.
Két madár a város tornyaira szállt
Csőrükkel törték fel a tornyok négy falát
Lábaiknak izzó, tüzes karma nőtt
Vérré, kínná olvadt el a kő.
Néznek, egyre néznek az ablakuk mögül
Jönnek, egyre jönnek a házaik közül
Az út fölött a lámpa villogóra vált,
A félelem a városban háról-házra járt.
Arcok mellett arcok, sorban a falakon
Arcok mellett nevek, fejek a vállakon
Összebújva állnak, állnak a falak előtt
Arcukon a port könnyé mossa az eső.
Néznek, egyre néznek az ablakuk mögül
Jönnek, egyre jönnek a házaik közül
Gyűlnek, egyre gyűlnek, összegyűlnek mind
Térdig ér az utca, szívig ér a kín.
Arcok mellett arcok, sorban a falakon
Arcok mellett nevek, fejek a vállakon
Összebújva állnak, állnak a falak előtt
Arcukon a port könnyé mossa az eső.
(Shannon.hu: 9/11)
2016. október 4., kedd
Miről szól a Stranger Things első évada?
Nem, nem erről, bármennyire is csábító, hogy ennyivel elintézzük:
(De poénnak jó volt.) Hanem sokkal inkább erről:
2015. szeptember 17., csütörtök
2015. augusztus 19., szerda
István, a koncertkirály
Részletes kritika helyett ajánlom elolvasni az élő kommentárjainkat:
https://www.facebook.com/barna.balint/posts/10204716347048469
2014. október 13., hétfő
2014. július 17., csütörtök
2013. július 11., csütörtök
2013. április 16., kedd
2012. március 1., csütörtök
Felújítás
A szereposztás elég ijesztő, a négy "új" dal közül legalább az egyik egy másik Szörényi-darabból való átirat, de a plakát-elem ötletes. Igaz, lehet, hogy csak a bennfentesek értik/ismerik fel.
Meglátjuk majd. Kissé szkeptikus vagyok, de legalább nem felejtődik el ez a darab sem. Annál azért jóval többet érdemelne.
2011. október 11., kedd
2011. március 11., péntek
2011. január 19., szerda
2010. október 18., hétfő
(Generáció)váltás a Magyar Színházas szereposztásban
A cím azért pontatlan, mert nem generációváltásnak lett szánva a váltás: egyszerűen arról van szó, hogy saját társulatból olcsóbban kijön a darab, mint meghívott vendégművészekből.
István, a király a Magyar Színház előadásában - Iglódy halála után
Tíz éve megy már az István a Pesti Magyar Színház (először: régi Nemzeti Színház) színpadán - ebben a rendezésben. Korábban is járt már itt: a nyolcvanas években Kerényi rendezésében (az eredeti ősbemutatós-királydombos színészgárdából csak Vikidált megtartva), de a 2000-es "új" rendezés komoly határkő volt: az első teljes generációváltás a darabban. A millenniumi, felújított előadást Iglódy István rendezte, felléptek vele Esztergomban és Szegeden is, és ugyanez a társulat előadott más Szörényi-darabokat is. Teltek, múltak az évek, a darab sikeresen ment töretlen népszerűséggel, de szélesebb körben mégsem lett ismert.
"A Társulat" TV-műsor új szereposztást és új rendezést hozott, ráadásul sikerült ismertté válnia. A többség számára ismeretlen "Magyar Színházas István" pedig még jobban háttérbe szorult. Azóta szegény Iglódy meghalt, a színház élén pedig új igazgató áll.
Az új igazgató pedig kicsit hozzányúlt a darabhoz, az eredeti rendezés fő vonalait és szereplőgárda nagy részét megtartva. A vendégszereplőket azonban lecserélték. Így egyik kedvenc Koppányom, Gazdag Tibor helyett a velem egykorú Gémes Antos lett a lázadók vezére, aki tizensok évvel fiatalabb Istvánnál, és kb. 10 évvel Réka lányánál.
Hogy mindezt ellensúlyozzák, parókát raktak a jobb sorsra érdemes Tóth Sándorra, aki így kevésbé emlékeztetett Istvánra, sokkal inkább Gyalog Galoppos stílust adott a címszereplő megjelenésének. Bár szegény Sanyi mindent beleadott, és a hangja továbbra is olyan tisztán és erőteljesen szól, mint tíz éve, és a színészi játéka messze felülmúlta most is minden más Istvánt játszó színész alakítását, azért amikor a koronázás előtt a pap lesimította komisz, hullámos fürtjeit, mielőtt ráadták volna a koronát, akkor felnevettem.
Az új Koppány, szegény, nem csak fiatal volt, de látszólag beteg, torokgyulladásos és lázas, így végig egy ijedt kismajom benyomását keltette bennem. Pedig volt hangja és ereje, még így is érezni lehetett, de sajnos ezt ilyen állapotban csak sejtetni tudta. Torda is új volt, a hangja kellemes meglepetést jelentett, de a színészi játéka eléggé semmilyen még. Gizellából láttam már sokkal jobbat is, de sajnos rosszabbat is.
A többiek régi ismerősek voltak már, sokszor láttam velük a darabot, és hozták a megszokott színvonalat. Császár Angéla Saroltja pont ugyanolyan, mint tizensok évvel ezelőtt, amikor még Varga Miki anyjaként lépett először a színpadra: hihetetlen, hogy ez a nő még mindig ugyanolyan erőteljesen és tökéletesen énekel, a játékában pedig ugyanaz a tűz él, mint annak idején! Istvánok öregedtek ki és cserélődtek le mellette, de ő még ugyanaz a Fejedelemasszony! :0) Az ő játéka igazi jutalomjáték a hűségesen visszajáró közönség számára.
A táncosokat sokkal profibb, de kevésbé lelkes táncosokra cserélték, ami nem tett jót a darabnak. Lehet, hogy a korábbiak amatőrök voltak, de annyira lelkesek, hogy a darabot saját maguk is elvitték volna az énekes-színészek nélkül is. Az újak rutinból nyomják, minimális beleéléssel. A koreográfia nagyjából maradt a régi, egy-két újítást raktak bele.
A rendezésben történt változások néhány kivétellel nem rosszak, de még kiforratlanok, kell néhány előadás, míg rendesen működni fognak. A zenei alap még a régi volt, de a pletykák szerint ők is át fognak térni az újra, amit "A Társulat" is használ.
Összességében sajnálom a lecserélt művészeket, több helyen "kiheréli" a darabot, hogy nem sikerült megfelelően pótolni őket, s bár az István még így is élvezhető és magával ragadó, egy korszak ismét lezárult a darab történetében, és ismét el kellett búcsúznunk korábbi kedvenceinktől. Bízom benne, hogy az újak előbb-utóbb belejönnek, és hozzáérnek a darabhoz, ahogy eddig is történt ez minden cserénél, de nosztalgiával fogom elővenni a 2003-as esztergomi előadásról készült DVD-t, és felidézni a régi szép időket.
István, a király a Magyar Színház előadásában - Iglódy halála után
Tíz éve megy már az István
"A Társulat" TV-műsor új szereposztást és új rendezést hozott, ráadásul sikerült ismertté válnia. A többség számára ismeretlen "Magyar Színházas István" pedig még jobban háttérbe szorult. Azóta szegény Iglódy meghalt, a színház élén pedig új igazgató áll.
Az új igazgató pedig kicsit hozzányúlt a darabhoz, az eredeti rendezés fő vonalait és szereplőgárda nagy részét megtartva. A vendégszereplőket azonban lecserélték. Így egyik kedvenc Koppányom, Gazdag Tibor helyett a velem egykorú Gémes Antos lett a lázadók vezére, aki tizensok évvel fiatalabb Istvánnál, és kb. 10 évvel Réka lányánál.
Hogy mindezt ellensúlyozzák, parókát raktak a jobb sorsra érdemes Tóth Sándorra, aki így kevésbé emlékeztetett Istvánra, sokkal inkább Gyalog Galoppos stílust adott a címszereplő megjelenésének. Bár szegény Sanyi mindent beleadott, és a hangja továbbra is olyan tisztán és erőteljesen szól, mint tíz éve, és a színészi játéka messze felülmúlta most is minden más Istvánt játszó színész alakítását, azért amikor a koronázás előtt a pap lesimította komisz, hullámos fürtjeit, mielőtt ráadták volna a koronát, akkor felnevettem.
Az új Koppány, szegény, nem csak fiatal volt, de látszólag beteg, torokgyulladásos és lázas, így végig egy ijedt kismajom benyomását keltette bennem. Pedig volt hangja és ereje, még így is érezni lehetett, de sajnos ezt ilyen állapotban csak sejtetni tudta. Torda is új volt, a hangja kellemes meglepetést jelentett, de a színészi játéka eléggé semmilyen még. Gizellából láttam már sokkal jobbat is, de sajnos rosszabbat is.
A többiek régi ismerősek voltak már, sokszor láttam velük a darabot, és hozták a megszokott színvonalat. Császár Angéla Saroltja pont ugyanolyan, mint tizensok évvel ezelőtt, amikor még Varga Miki anyjaként lépett először a színpadra: hihetetlen, hogy ez a nő még mindig ugyanolyan erőteljesen és tökéletesen énekel, a játékában pedig ugyanaz a tűz él, mint annak idején! Istvánok öregedtek ki és cserélődtek le mellette, de ő még ugyanaz a Fejedelemasszony! :0) Az ő játéka igazi jutalomjáték a hűségesen visszajáró közönség számára.
A táncosokat sokkal profibb, de kevésbé lelkes táncosokra cserélték, ami nem tett jót a darabnak. Lehet, hogy a korábbiak amatőrök voltak, de annyira lelkesek, hogy a darabot saját maguk is elvitték volna az énekes-színészek nélkül is. Az újak rutinból nyomják, minimális beleéléssel. A koreográfia nagyjából maradt a régi, egy-két újítást raktak bele.
A rendezésben történt változások néhány kivétellel nem rosszak, de még kiforratlanok, kell néhány előadás, míg rendesen működni fognak. A zenei alap még a régi volt, de a pletykák szerint ők is át fognak térni az újra, amit "A Társulat" is használ.
Összességében sajnálom a lecserélt művészeket, több helyen "kiheréli" a darabot, hogy nem sikerült megfelelően pótolni őket, s bár az István még így is élvezhető és magával ragadó, egy korszak ismét lezárult a darab történetében, és ismét el kellett búcsúznunk korábbi kedvenceinktől. Bízom benne, hogy az újak előbb-utóbb belejönnek, és hozzáérnek a darabhoz, ahogy eddig is történt ez minden cserénél, de nosztalgiával fogom elővenni a 2003-as esztergomi előadásról készült DVD-t, és felidézni a régi szép időket.
2010. április 22., csütörtök
The Movie
A Gyűrű Szövetsége minden hibája, hiányossága és leegyszerűsítettsége ellenére egy jó film. Előhozza belőlem azokat az érzéseket, amelyek nem is igazán Tolkien-hez vagy az olvasmányélményeimhez fűződnek, hanem az MTT-hez. A film hangulatában nagyon közel áll ahhoz, amit egy-egy rendezvényünk, közösségi élményünk átéreztet velünk. Tulajdonképpen hangulatilag erősebb a közösségünkre tett hatása a könyvénél, minden egyéb szempontból persze a könyv dominált az elmúlt években.
Furcsa, ősszel olvastam újra a könyvet (javított kiadás), és most nézem újra a filmet (bővített változat), és most elsősorban hangulatokra rezonálok, nem cselekményre.
Érdekes és tanulságos, hogy a film mennyivel más érzelmi húrokat penget, mint a könyv, a "zenei összhatása" a kettőnek mégis harmóniába tud olvadni a lelkemben úgy, hogy a "dallamok" önállósága megmarad. A kottát az MTT adta ehhez, amely nyolc év alatt ugyancsak profi karmesterré fejlesztette ki magát e téren. A dinamizmust e kettősség adja, Melkorra itt semmi szükség.
A hangzás meg a megfelelő koncertterem kérdése.
...
Holnap este egy másik, e világi Középföldére utazunk.
2009. december 11., péntek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)