Kis utókarácsonyi abszurdok

1. Összeszámoltam, hogy a sok-sok embertől összesen hány pár zoknit kaptam karácsonyra. Ha nem rontottam el a számolást, akkor pont 24 pár zoknit. Most már készíthetek zoknis adventi naptárat a következő ünnepekre!

2. Úgy gondoltam, most, hogy elmúlt vízkereszt, ideje volna kitenni azt a karácsonyfát. A 2017-est. Igen, még megvan a régi fánk... váza. Anno tavaly csak kitettem a kertbe a nagy fenyőfa alá, hogy ott hullajtsa csak le a tüskéit, most meg úgy gondoltam, vízkereszt is elmúlt, meg lett új karácsonyfa (ő még bírja a szobai gyűrődést), a régit el kell engedni. Ki is tettem szegényt.

Mémesítve a lényeg

István, a koncertkirály

Részletes kritika helyett ajánlom elolvasni az élő kommentárjainkat:
https://www.facebook.com/barna.balint/posts/10204716347048469

A Skynet öntudatra ébredt...

... és billeg-ballag!

A hátborzongató részletekért katt a hajtás utánra!

Pluto

A mágusokról

"Olyanok, akár a téli égzengés a vad szélben. Távolról érkeznek, de annál nagyobb riadalmat keltenek. De néha egy vihar nem több mint egy vihar."

Kontent

"Everything Is Awesome"

Újabb teszt, juhú!

Ezúttal szerepjátékos.

01. – A legjobb szerepjáték amit valaha játszottál:
- Házi rendszer, saját világokkal.

02. – A legrosszabb szerepjáték, amit valaha játszottál:
- Nehéz kérdés. Talán a Shadowrun lehetett a leggyengébb pont rendszer szempontjából.

03. – Az első szerepjáték, amit játszottál:
- Shadowrun.

04. – A kedvenc szerepjáték típusod:
- Házi rendszer. És Fantasy. :0)

05. - A kedvenc faj, amivel szívesen játszol:
- Hobbit.

06. – Kedvenc kaszt, amit szívesen játszol:
- Nincs ilyen, bár általában a fegyverforgatókat preferálom a hókuszpókuszozó kasztok helyett.

07. – Kedvenc fegyvered:
- Szerepjátékban? Íjak. A valós életben a szablyák és a rapírok vonzanak inkább.

08. - Kedvenc mesélőd/játékosod:
- Nincs. Túl kevés emberrel szerepjátékoztam életemben.

09. - A kedvenc kockád:
- d20

10. - A legemlékezetesebb sikered:
- Valahányszor álcázott vagy rejtőző sárkányt, vagy sárkány-szerű lényt kellett észlelni, Galenril nevű karakteremnek mindig sikerült. Azóta a mesélő úgy döntött, hogy ez a karakterem specialitása lesz innentől, és még bónuszt is kap rá.

11. - A legemlékezetesebb balsikered:
- Rendszeresek nálam az egyes dobások é a balsikerek. :0/

12. - A legviccesebb pillanatod:
- Most hirtelen egyiket sem tudnám kiemelni a sok remekelésem közül.

13. - A kedvenc karaktered:
- Ó, már többen vannak.

14. - Hogy halt meg a legutóbb a karaktered?
- Megette egy óriási százlábú. (Úgy kezdődött, hogy a mesélő kidobta, vajon jön-e valami éjszaka. Sajnos túl jót dobott...)
Ja, mégsem, a legutóbbit egy mole rat ette meg. Az is partihalál volt, mint a százlábú. (És mi mentünk le patkányvadászatra a csatornákba. Fiatal voltam, kellett a kupak...)

15. - Az utolsó szerepjáték, amit játszottál:
- Házi rendszer, Warhammer Fantasy világ (nagyjából)

16. - Szerepjáték, amit többször játszottál:
- Minden rendszerrel, amit kipróbáltam, egynél többször játszottam. Ez a kérdés rosszul van feltéve.

17. - Egy film, amiről szerepjáték jut az eszedbe:
- 13. harcos, 300. És ráadásul ugyanaz a parti!

18. - Egy könyv, amiről szerepjáték jut az eszedbe:
- Terry Pratchett: A mágia színe, A mágia fénye

19. - Kedvenc MMORPG szerepjátékod:
- Nem szeretem az MMORPG-t.

20. - Egy szerepjáték, ami nagy csalódás volt:
- Sosem voltak irreális elvárásaim, így nem szoktak törést okozni életemben az rpg-k. Persze, minden rendszerben csalódok egy picit, amikor alaposabban megismerem a hibáit. :0DDD

21. - Egy zene, amiről egy jelenet jut eszedbe egy játékülésről:
- Rhapsody-tól majdnem minden szám. :0)

22. - Egy szerepjáték, amit pár alkalom után abbahagytatok:
- Ami nekem csak pár alkalom volt: Shadowrun, M.A.G.U.S. Első Törvénykönyv, de a többi partitagra ez nem áll.

23. - A kedvenc beszólásod:
- "Olyan nehéz manapság megfelelő embereket találni..."

24. - Melyik szerepjátékot látnál szívesen mozifilmen?
- Fallout!!!

25. - A legőrültebb cselekedet, amit játék során láttál:
- Ezek szoktak partihalállal végződni. Ölég sokszor előfordulnak. Nehéz kiemelni egyet.

26. - Egy szerepjáték, ami túl rövid volt, de tetszett:
- Mármint a játékülés volt túl rövid? Akkor legközelebb folytattuk.

27. - egy szerepjáték, amit nagyon szeretnél kipróbálni:
- D&D Next, M.A.G.U.S. Új Törvénykönyv, Pathfinder.

28. - Valaki másnak a karaktere, akit nagyon utáltál. Miért?
- A barbárt, aki megölte Sir Rahan nevű paladinomat, csupán azért, mert idegesítette.

29. - Valaki más karaktere, akit nagyon szerettél. Miért?
- Szerencsém van, nagyon sok ilyen van. :0) Sajnos nem mindegyikük él még.

30. - dobj D20-as kockával. Hányast dobtál?
- 15. Nem rossz, általában 3-at és 13-at szoktam d20-szal dobni.

No (v)ember

 
"Bár tudom, a LEP-ig nincs megállás, de azért jó lenne, ha ez az októberi intenzitás egy kicsit elviselhetőbb mértékűvé szelídülne novemberben."

Kac-kac-kac!

De még talpon vagyunk!

Napirajz.hu: Az orvosnál

Szóval a hét elején voltam orvosnál, hogy táppénzre írassam magam, és kapjak valami hatásosat a nyavalyámra. Ami a körzetinél fogadott, az maga volt a sztereotípia - az ember azt hinné, hogy az erről szóló legendák csak túlzások, de mint kiderült, nem...

Hogy optimizmussal vágjak bele a betegségbe

Sherlock Season 2.

Azok számára, akik nem látták a BBC Sherlockjának második évadját, következzék itt egy részben humoros, részben spoileres képi beszámoló:

Túl vagyunk a LEP-en is

Holmes él és virul

Talán a világon az egyik legtöbbször filmben feldolgozott figura Sherlock Holmes lehet (esetleg Robin Hood után). Elképesztően sokféle egész estés film, filmsorozat, rajzfilm és ki tudja mi készült már a történeteiből, és bár Magyarországra ezeknek csak a töredéke jutott el a nézőkhöz, a legtöbbünknek még így is Holmes-csömöre lehetett e mennyiséget látva. Mert, bár sokunk szereti a pipázó, kalapos nyomozó és társa kalandjait, a túladagolás miatt szinte mindegyikünk hanyatt-homlok menekül, ha újabb adagot akarnak belőle lenyomni a torkán. Én is így voltam vele pár éve, mikor olvastam, hogy egy akciófilm és egy tévésorozat is készül belőle. 

Sherlock Holmes gyermekkorom egyik kedvence volt, még anno a híres szovjet tévésorozatból ismertem meg (mely igazán remek adaptáció minden szempontból, nem csoda, hogy még az angolok is szeretik), és természetesen a "Holmes összes" mindkét kötete ott figyel a polcomon. 

A további filmes felhozatallal azonban sosem voltam kibékülve. A sátán kutyáját legalább háromféle feldolgozásban láttam, de egyik sem adta vissza azt az élményt, amit vártam volna tőle. A Jeremy Brett alakította Holmestól falra másztam, bár tudom, ez a legismertebb, legnépszerűbb, és manapság is ezt adják a televízióban. Nem, én nem tudtam megszeretni. És egyáltalán nem hozott izgalomba sem az, hogy Guy Ritchie akciófilmet akar csinálni belőle, sem az, hogy a BBC tévésorozatot gyárt a témában. Az előbbire akkor figyeltem fel, amikor a bemutató után kiderült, igenis sikeres lett és az igényesebb közönség érdeklődését is felkeltette, az utóbbira pedig akkor, amikor megtudtam, hogy Watson lesz Zsákos Bilbó, Sherlock pedig Smaug. 

A kérdés tehát, hogy egy évszázadnyi adaptáció és feldolgozás után tud-e még újat mondani egy avíttas Holmes-sztori? Van-e benne még annyi szufla, hogy értelmesen meg lehessen tölteni egy újabb filmet vagy sorozatot?

Ezekkel a kérdésekkel ültem le, hogy megtekintsem a Guy Ritchie-féle változatot, a Vasemberrel a címszerepben. És - bár az előzetesei alapján nem számítottam rá - meggyőzött. Erőteljes volt, intelligens volt, de nem éreztem erőltetettnek vagy túlzásnak. Élt, mozgott, egyszerre tudott elszórakoztatni és elgondolkodtatni. 

A film maga olyan, mint egy steampunk gőzgép: impozáns megjelenés, aprólékos részletek, bonyolult struktúra, mégis összetettségében egyszerű és áttekinthető. Jók a színészek, működik a könyvek történetétől elszakadt forgatókönyv, ugyanakkor szellemiségében hű maradt az eredeti karakterekhez, csak egy kicsit megfűszerezte őket. Forognak a fogaskerekek, olajozottan futnak a tengelyek mentén a kütyük és a mütyük, az egész egyszerre érdekfeszítő és komikus, a gőz pedig elegánsan sípol kifele a szerkentyű tetején elhelyezett fémnyílásokon. Végre egy rendező, akinek feltűnt, hogy Holmes a szórakozottabb és extravagánsabb figura, és Watson a merevebb, kispolgáribb! A korábbi adaptációban általában egy karót nyelt nyomozót és egy idióta sidekicket kaptunk, itt végre a könyvnek megfelelően osztották ki a lapokat. Ezúttal a helyén vannak a dolgok, és az összetevők szépen elkülöníthetőek. Még az akcióra sem lehet kifogás: a bokszolás és kardvívás is a könyvből lett átvéve. Friss és üdítő alkotás, mely ugyanakkor krimiként is megadta a megfelelő szellemi kihívást. Bízzunk benne, hogy a hamarosan mozikba kerülő második rész sem okoz majd csalódást!

De hogyan fog mindez működni kortárs krimiként? Eleinte féltem, hogy a BBC-sorozat egyetlen újítása a napjainkba áthelyezett cselekmény lesz, bár bíztam A Hobbit leendő szereplőiben, hogy azért legalább ők odateszik magukat. Ezúttal is kellemesen kellett csalódnom: a pilot-epizód már az első 10 percben megfogott: hihetetlenül friss, üde, pörgős, elképesztően jó színészi játékkal (még a mellékszereplők esetében is!), Doktor House-jellegű szívatásokkal (nem véletlen, hogy a bunkó doki egyik mintája a könyvek "tanácsadó detektívje" volt), az eredeti regények és novellák történeteinek a feldolgozásával (egy-két döccenősebb részletet kivéve ez is zseniálisan sikerült), remek zenével, sajátos atmoszférával. Ha a mozifilm egy steampunk gőzgép, akkor ez a sorozat egy kedves, felhasználóbarát okostelefon: formatervezett, arányos kivitelezés, harmonikus színvilág, könnyen kezelhető appok, fülbemászó csengőhangok, zseblexikon-jelleg, remek játékokkal és igényes audiovizuális élménnyel. Működnek a párbeszédek, működik a rejtély, a néző hol a két főszereplő játékát élvezi nevetve, hol a bűntény megoldásán agyal, miközben végigszáguld napjaink sokszínű Londonján. Akár újra és újra: mert hiába tudjuk másodszori nézésre, mi a megoldás, még így is élmény ismét átélni a sziporkázó jeleneteket. A sorozat ráérzett az eredeti sztorik esszenciájára: hogy mi a legelemibb céljuk ezeknek, és hogy ezt napjainkban hogyan lehet megadni a modern televíziós sorozatok eszköztárával. Tűkön ülve várhatjuk a cliffhangerrel záró epizód után a most készülő második évadot, melynek a kedvéért Peter Jackson hajlandó volt hónapokra megszakítani A Hobbit forgatását, és kölcsönadni a szereplőket. Igen, ez a változat is tudott hozzáadni valamit, amit az eddigiek nem nyújtottak, van szíve-lelke-szelleme!

Sherlock Holmes tehát megvan, köszöni, él és virul, és úgy kezd bele élete harmadik (!) évszázadába, hogy még mindig képes lenyűgözni az újabb és újabb generációkat. Méghozzá a legmeglepőbb módokon! Ami, valljuk be, nem rossz teljesítmény egy pre-viktoriánus nyomozótól.

Adventure

A Bukás - Sauron utolsó napjai

Van A GyU-ban az a rajzfilm-ihlette jelenet, amelyben a nazgúlok hosszasan szurkálják az ágyakat és az ágyneműt bamba módon. Barátaim felvetették, hogy mennyire idióták ezek a lidércek ennél a résznél, és eszünkbe jutott, hogy ha Sauron ezt nézte a palantírján, feltehetőleg teljes facepalm-állapotba kerülhetett tőle.

Kicsit továbbgondoltuk a szitut, és felvetettem, hogy a sok-sok egyéb Hitler-paródiavideó mintájára ebből a jelenetből is lehetne egyszer egy Bukás-parafrázist készíteni:
- Titkos iroda Barad-dúrban, szürke falak, íróasztal. Sauron a hadvezéreivel nézegeti Középfölde térképét, és közben magyaráz. A tisztek kínosan feszengenek.
- Sauron a térképen Brí környékét mutogatja: "És még mielőtt megérkeznének Bríbe, a gyűrűlidércek már el is kapták őket."
- Az egyik tiszt ekkor legyűri félelmét és megszólal: "A félszerzetek sajnos már elérték Brít, és megszálltak a fogadóban."
- Sauron itt még uralkodik magán, legyint, igyekszik elbagatellizálni a dolgot: "Még van néhány napjuk a Lovasoknak, minden rendben lesz."
- Itt megint kínos csend, a tisztek egymásra néznek, amolyan "Te mond meg neki"-nézéssel.
- Végül az egyik összeszedi a bátorságát, és kinyögi: "Uram... a Lovasok... Üres ágyakat szurkálnak és ágyneműket szaggatnak éppen."
- Sauron elhallgat, leveszi Szem-üvegét, majd mindenkit kiküld: "Csak a Száj, Gothmog és Herumor maradjanak..."
- Tisztek ki, az ajtót becsukják maguk mögött, és félve hallgatóznak.
- Sauron magából kikelve üvöltözik: "Ez egy parancs volt! Egy átkozott parancs! Mit nem lehetett ezen érteni?"
- A Száj próbál magyarázkodni, de Sauron befogja. Most kivételesen Gothmognak sincsen kedve ezen örülni.
- Sauron magából kikelve magyarázza, hogy Ő egyedül foglalta el majdnem egész Középföldét a Másodkorban, most meg hülyékkel van körülvéve stb.
- A folyosón hallgatózok közül az egyik tiszt elbőgi magát, egy másik vigasztalja: "Nyugodj meg, biztosan nem rád gondolt!"
- Sauron dühében a térképre vágja a ceruzáját, és miután Saruman töketlenkedései felett is kidühöngte magát, lassan lecsillapodik.
- "Vége, elbuktuk" - nyögi ki végre. Majd hozzáteszi: "Mindegy... Küldjétek oda a többi nazgúlt is, hátha még a Széltetőig összeszedik magukat." A hadvezérek egymásra néznek, és lelki szemeik előtt lángoló, sikoltozva kalimpáló nazgúlok képe dereng fel egy pillanatra. Senki sem szólal meg.

Ne dühítsd fel az udvarias Ogrét!

Vladimír Prokop, tüzérezredes:


Katt a képre a nagyításhoz!

Életkép: Közös Trónok Harca nézés

Sok szereplős párbeszéd, a konkrét személyek lényegtelenek:

- Ez az Osha nekem elég fura volt.
- Igen, olyan, mintha a Harry Potterből szalasztották volna.
- De hát onnan is szalasztották!
- ?
- Ő volt Nymphadora Tonks...
- Vááá, tényleg!
- Akkor azért volt olyan, mintha a Harry Potterből szalasztották volna!

Wololo!