10 év

Gondoltam, megpróbálok írni valamit a munkahelyemen eltöltött 10 évről, ha már e blog hasábjain több poszt is bepillantást engedett a hétköznapjaiba, és még külön címkéje is van. De nehéz bármit is kiemelni, vagy elmagyarázni. Nem, valójában nehéz most bármit is írni. A gyász fázisai, meg minden.

Golgota

"Everything Is Awesome"

Lemaradások

Lassan egy éve gyűlnek már azok a posztok, amiket a fejemben ugyan hagytam formálódni, de még nem engedtem a kezem ügyéig őket, így nem lettek valódi blogbejegyzéssé. Nem személyes vallomások, csupán azok a dolgok, amik foglalkoztattak az elmúlt időszakban: filmkritikák, sorozatkritikák, MTT-kritikák, a 2013-as tábor kritikája (amelyet lehet, hogy mégsem kellene megírnom, hiszen elegen cincálták már szét legalább szóban azt a szegény tábort - nem mintha annyival jobban megérdemelte volna a korábbiaknál, pusztán elfelejtettünk már örülni a sikereinknek, és a fene nagy kritikus szellem mellett legalább az elért eredményekkel őszintén boldognak lenni), némely közéleti reflexiók, házfelújítási kihívások, és persze (nem utolsó sorban!) KisBé fejlődési szakaszainak részletes ismertetése, havi rendszerességgel. De, persze, ahogy gyűlnek egyre jobban a témák, úgy lesz egyre nehezebb megírni őket, ráadásul a legtöbb témát személyes beszélgetések során eléggé intenzíven pedzegettem már ahhoz, hogy ne érezzek égető késztetést a részletezésre. Nem mintha nem beszélgetnék ezekről személyesen, ha valaki szemtől szemben kérdezne róluk, pusztán a "nagy közösbe" való bedobásukra érzem magam már alul motiváltnak.

És amikor most végre odáig jutok, hogy megnyitom a szerkesztőt, és elkezdem írni a blogposztot (elkezdjek írni egy blogposztot), rádöbbenek, hogy a fenti témák mindegyikének a jelentősége eltörpül, amikor felrémlik bennem az a ma reggeli jelenet, ahogy KisBé vigyorog rám teli szájjal, fogatlanul, de csillogó szemekkel, miközben éneklek neki és zörgök a csörgős zoknijával a ritmusra. A mélyre szántó, összetett és filozofikus gondolatok így fulladnak nyáltengerbe.

Priv.

Nem, nem tűntem el, csak kissé random időbeosztásom lett, és ígérni sem merek előre semmit.

A váltakozó műszak önmagában is eléggé kiszámíthatatlan mostanság, de erre még rájött a baba-projekt (amely folyamatosan fokozódik) és az ingatlan-projekt (az elmúlt hónapban 10 ingatlanügynökkel és két tulajdonossal leveleztem), nem beszélve a két héten át tartó lektorálásról, így végképpen nem tudtam, és most sem tudom előre megjósolni, mire jut időm.

Eléggé jó jellemzi ezt az a Doodle, amelyet úgy töltöttem ki, hogy csupa piros meg sárga mezőt kellett bejelölnöm, zöldet egyet sem tudtam. Kínos, meg minden, de egyszerűen felgyorsultak körülöttem a dolgok, és igyekszem lépést tartani. Kellett volna tábort értékelnem, lelkiismeretesebben ellátnom a Thán-kötelességeimet, figyelmet kéne fordítanom sok mindenre és sok mindenkire, és hiába jutna néha néhányra ezek közül időm, ha nem tudom előre megmondani, mikor. Természetesen a gondolataimat (-inkat) leginkább a baba-projekt és az ingatlan-projekt tölti(k) ki, így nehéz huzamosabb ideig másra is fókuszálnom (ami nem meló). 

Az Emtété megváltásában most csak igen visszafogottan tudok részt venni (tudnék, ha összejönne egy időpont...), és annak is örülök, ha mulasztások nélkül megoldom a rutin kötelezettségeket (a tolkien.hu-t egész jól nyomtam ahhoz képest). Sok dologra kellett nemet mondanom, emiatt, és nem egyéb okok miatt.

Ezen ne lepődjön meg senki, idén életünk két legfontosabb döntését hoztuk meg (illetve az egyik még meghozás alatt van), ez most jóval több, mint az, amit "életszakasszal" szoktak illetni. Hanna szerint nem jó, hogy erről nektek nem beszéltem/írtam eddig, mert azt hihetnétek így, hogy nemtörődöm és/vagy sértődött vagyok, pedig másról van szó. Csak sokszor tényleg nem tudnék mit válaszolni az e-mailekre, üres frázisokhoz és magyarázkodásokhoz meg alulmotivált vagyok. Kommunikáljam világosan? No jó, tekintsük ezt a blogbejegyzést egy ilyen kísérletnek. 

There I Fixed It

"Ugyancsak ajánlhatom gyakorlatként a következőt (alkalmas helyet, sajna, könnyű találni rá): szentáldozásod úrvacsorád oly körülmények között végezd, amelyek bántják ízlésedet. Válassz tehát egy orrhangú, szószátyár plébánost lelkészt vagy egy nagyképű, közönséges szerzetes papot segédlelkészt; olyan templomot, amely zsúfolásig tele a szokott nyárspolgárokkal, neveletlen gyerekekkel - a katolikus református iskolák azon tanítványai közül, akik a tabernákulum felnyitásának pillanatában visszaülnek a padba és az igehirdetés alatt ásítoznak -, kigombolt ingű és szutykos suhancokkal és nadrágot viselő közönségesen öltözködő nőkkel, akik igen gyakran fésületlenül és fedettlen fővel jelennek meg úgy is viselkednek, ahogyan kinéznek. Járulj velük a szentáldozáshoz az Úr asztalához - és ajánld fel  imádkozz értük."

(Az eredeti szöveg J. R. R. Tolkien levelezéséből származik, magyarra fordította Zsille Gábor, a 21. századi református átiratot készítette a Zsufazekés Gandalf.)

A Fiú

Annyi előnye mindenképpen van a Facebook-nak...

...hogy ráébresszen, a legtöbb emtétésben és bennem mennyire kevés közös pont van. Tulajdonképpen ha az MTT mint olyan nem létezne, a legtöbbjükkel nem is igényelném, hogy kapcsolatban maradjak. A fórum a különbségeket vígan eltakarta évekig, a chat szintén, az MSN személyes volt, de a Facebook bemutatja, milyen távol állnak tőlem ezek az emberek.

Miig’s sasęrd’ ka-maat’s

Ye, t’ es k-urod jastli

peesin sees ka-tend’s

dif yachęr beks’ fees, niis

diriil patin stend’s.

Család, kötelesség, becsület

Meg nem hajol, meg nem rogy, meg nem törik!