A cím azért pontatlan, mert nem generációváltásnak lett szánva a váltás: egyszerűen arról van szó, hogy saját társulatból olcsóbban kijön a darab, mint meghívott vendégművészekből.
István, a király a Magyar Színház előadásában - Iglódy halála után
Tíz éve megy már az István a Pesti Magyar Színház (először: régi Nemzeti Színház) színpadán - ebben a rendezésben. Korábban is járt már itt: a nyolcvanas években Kerényi rendezésében (az eredeti ősbemutatós-királydombos színészgárdából csak Vikidált megtartva), de a 2000-es "új" rendezés komoly határkő volt: az első teljes generációváltás a darabban. A millenniumi, felújított előadást Iglódy István rendezte, felléptek vele Esztergomban és Szegeden is, és ugyanez a társulat előadott más Szörényi-darabokat is. Teltek, múltak az évek, a darab sikeresen ment töretlen népszerűséggel, de szélesebb körben mégsem lett ismert.
"A Társulat" TV-műsor új szereposztást és új rendezést hozott, ráadásul sikerült ismertté válnia. A többség számára ismeretlen "Magyar Színházas István" pedig még jobban háttérbe szorult. Azóta szegény Iglódy meghalt, a színház élén pedig új igazgató áll.
Az új igazgató pedig kicsit hozzányúlt a darabhoz, az eredeti rendezés fő vonalait és szereplőgárda nagy részét megtartva. A vendégszereplőket azonban lecserélték. Így egyik kedvenc Koppányom, Gazdag Tibor helyett a velem egykorú Gémes Antos lett a lázadók vezére, aki tizensok évvel fiatalabb Istvánnál, és kb. 10 évvel Réka lányánál.
Hogy mindezt ellensúlyozzák, parókát raktak a jobb sorsra érdemes Tóth Sándorra, aki így kevésbé emlékeztetett Istvánra, sokkal inkább Gyalog Galoppos stílust adott a címszereplő megjelenésének. Bár szegény Sanyi mindent beleadott, és a hangja továbbra is olyan tisztán és erőteljesen szól, mint tíz éve, és a színészi játéka messze felülmúlta most is minden más Istvánt játszó színész alakítását, azért amikor a koronázás előtt a pap lesimította komisz, hullámos fürtjeit, mielőtt ráadták volna a koronát, akkor felnevettem.
Az új Koppány, szegény, nem csak fiatal volt, de látszólag beteg, torokgyulladásos és lázas, így végig egy ijedt kismajom benyomását keltette bennem. Pedig volt hangja és ereje, még így is érezni lehetett, de sajnos ezt ilyen állapotban csak sejtetni tudta. Torda is új volt, a hangja kellemes meglepetést jelentett, de a színészi játéka eléggé semmilyen még. Gizellából láttam már sokkal jobbat is, de sajnos rosszabbat is.
A többiek régi ismerősek voltak már, sokszor láttam velük a darabot, és hozták a megszokott színvonalat. Császár Angéla Saroltja pont ugyanolyan, mint tizensok évvel ezelőtt, amikor még Varga Miki anyjaként lépett először a színpadra: hihetetlen, hogy ez a nő még mindig ugyanolyan erőteljesen és tökéletesen énekel, a játékában pedig ugyanaz a tűz él, mint annak idején! Istvánok öregedtek ki és cserélődtek le mellette, de ő még ugyanaz a Fejedelemasszony! :0) Az ő játéka igazi jutalomjáték a hűségesen visszajáró közönség számára.
A táncosokat sokkal profibb, de kevésbé lelkes táncosokra cserélték, ami nem tett jót a darabnak. Lehet, hogy a korábbiak amatőrök voltak, de annyira lelkesek, hogy a darabot saját maguk is elvitték volna az énekes-színészek nélkül is. Az újak rutinból nyomják, minimális beleéléssel. A koreográfia nagyjából maradt a régi, egy-két újítást raktak bele.
A rendezésben történt változások néhány kivétellel nem rosszak, de még kiforratlanok, kell néhány előadás, míg rendesen működni fognak. A zenei alap még a régi volt, de a pletykák szerint ők is át fognak térni az újra, amit "A Társulat" is használ.
Összességében sajnálom a lecserélt művészeket, több helyen "kiheréli" a darabot, hogy nem sikerült megfelelően pótolni őket, s bár az István még így is élvezhető és magával ragadó, egy korszak ismét lezárult a darab történetében, és ismét el kellett búcsúznunk korábbi kedvenceinktől. Bízom benne, hogy az újak előbb-utóbb belejönnek, és hozzáérnek a darabhoz, ahogy eddig is történt ez minden cserénél, de nosztalgiával fogom elővenni a 2003-as esztergomi előadásról készült DVD-t, és felidézni a régi szép időket.
