Túl a második köteten is.
Nos, tényleg nem bánt kesztyűs kézzel a szereplőivel. Ha nem is volt egy Martin-szintű húwazze-élményem, de ehhez eléggé hasonló mértékű sokk ért a Kiszakadtak végén. Már értem, miért lehetett dura a rajongóknak a harmadik kötetre várni.
A második kötet nagy erénye az elsővel szemben, hogy tovább árnyalja a főszereplőket: a korábban túl szimpatikus szereplők gyengeségei, hibái erősebben mutatkoznak, az ellenszenvesebb szereplők viszont kezdenek szimpátiát ébreszteni. Szóval lassan-lassan kiegyensúlyozódhatnak, ha ez így megy tovább. Egyébként számomra már nehéz nem a Raas-családnak drukkolni, függetlenül attól, melyik (még életben lévő) családtagról van szó.
Judy származására már rengeteg variációm van: legalább három apa- és két anyajelölt, de állítólag csak a negyedik részben derül ki a teljes igazság.
Lehet, hogy egy oltári nagy gruppen volt köztük, és már senki sem emlékszik ötük közül, ki kivel... :0DDD Na jó, ez csak vicc, mert április elseje van.
A politika a háttérben viszont meglehetősen leegyszerűsödött. Bár a társadalmi kérdések összetettsége megmaradt, a problémák árnyalt ábrázolása is, a konkrét politikai kavarások egy fele kezdtek el tartani, amely beszűkíti a kifutási lehetőségek számát. Persze, ez még a harmadik könyvben változhat, valószínűleg nem véletlenül kapta az Árulók alcímet. De minél hatalmasabb formákat ölt a háború, annál inkább tolódik el a "bolygóközi közélet" egyfajta sarkított, sokszínűséget egyre kevésbé bíró, egységesebb arculat felé.
És most már gördülékeny, érthető a dolog, nincs benne az első kötet vontatottsága. A lexikonhoz is alig kell nyúlnom. Amúgy is spoileres, ami azért elég gáz. A harmadikhoz nincs is lexikon.
És természetesen dedikált példányom van mind a négy részből, nyehehe.