Visszaolvasva a régi blogomat (2005-től) egészen meglepődtem, mennyire kiteregettem a lelki nyavalygásaimat minden olvasómnak. Oké, hogy anno titkos blog volt, kevesen ismerték, és nem linkelte senki, de azért így is meglepő. Az igazsághoz hozzátartozik persze, hogy direkt azért hoztam létre, hogy kiírjak magamból mindent, amolyan terápiás célzattal. Aztán megváltozott az életem, és egyre inkább napló-jellegű kezdett lenni a dolog, olyan apróságokat is leírtam, amelyekért manapság már facebook-on hájdolják az embert floodra hivatkozva. Azután ez a napló-jelleg is átalakult, s végül utolsó idejében már MTT-s bloggá alakult, szinte kizárólag az Emtété dolgait elemezve, megvitatva az akkora már igen tág olvasóközönséggel.
Mikor átjöttem ide, egy ideig ezt folytattam, de a lendület alábbhagyott és ismét átalakult a blog-stílusom. Most azon kapom magam, hogy kifejezetten az olvasóknak írok, ezért igyekszem érdekességeket írni vagy posztolni, ami bizony a bejegyzések számának a csökkenésével járt. Nem feltétlen tudatosak ezek a folyamatok, de most, hogy végigolvastam mindent, kirajzolódnak a tendenciák. Jobban belegondolva, nem valószínű, hogy a jövőben őszinte kitárulkozásokra számíthatnátok itt, azóta már túlságosan is leszűkítettem azoknak a körét, akiknek mesélek a lelki életemről, emtétés és közéleti vitákat pedig nem akarok lefolytatni itt (mindkét témában kisebbségben maradnék a véleményemmel a kommentelőkkel szemben). Maradnak az érdekességek a kulturális jelleg (Hanna szerint írhatnék gyakrabban filmekről), esetleg néha egy-egy közérdeklődésre számítható hír rólam, de kb. ennyi. Nem csak az esetleges zárkózottságom miatt: nincs igényem a folyamatos, állandó és mélyre ható közlésekre, ez szerintem az utóbbi időben a Facebook-on is kiderült - hogy mik foglalkoztatnak, az pedig a lájkokból és megosztásokból amúgy is kikövetkeztethető.
Szociális életre élőben továbbra is kapható vagyok, ne tessék félni tőlem, nem harapok (max. csipkedek, ha olyanom van ;0P), és meglepően jól tudok aktívan hallgatni is. A hektikus időbeosztásom persze eléggé megnehezíti a programszervezést, de hátha.
