Az Ősz még egy utolsót táncolt...

...Prágában...

...és Kismaroson is, mielőtt még visszavonulót fújt volna.

Most azonban már Tél tábornok itt áll a kapuk előtt.

S vasárnap már Advent.

Mozgatórugó

"A szabadság ajándékával együtt jár, hogy az emberek gyermekei csupán rövid időt töltenek elevenen a világon, s nincsenek a világ köreihez kötve, és hamarosan eltávoz­nak belőle, de hogy hová, azt a tündék nem tudják."  

"Ám az emberek valóban meghal­nak, és elhagyják a világot; ezért nevezik őket vendégek­nek vagy idegeneknek. A halál a sorsuk, Ilúvatar ajándéka, amelyet az idők múltával még a hatalmasok is megirigyel­nek. Ám Melkor rávetette az árnyékát, megrontotta sötét­séggel, és gonoszat teremtett a jóból, félelmet a remény­ből."

"S az ember törékenyebb volt, könnyebben végzett vele a fegyver vagy a balszerencse, és nehezebben gyógyult, pusz­tította a betegség is, és megöregedett és meghalt. Hogy az emberek lelkével mi történt a halál után, a tündék nem tudták. Néhányan úgy tudják, hogy ők is Mandoshoz men­nek, ám nem ott várakoznak, ahol a tündék, s Ilúvatar alatt Manwén kívül csak Mandos tudja, hogy a Külső Ten­ger melletti néma csarnokokban eltöltött idő után hová távoznak. A Halál Csarnokából senki sem tért vissza soha, csupán Barahir fia Beren, akinek a keze érintett egy szil­marilt; ám azután ő sem szólt többé soha halandóval. Az emberek halál utáni sorsa talán nincs is a valók kezében, hiszen nem mindenről szólt jövendölés az Ainuk Muzsi­kájában sem."

"Ám a halálfélelem egyre sötétebben nehezült rájuk, s minden­képpen késleltetni igyekeztek a Halált; s nagy házakat kezdtek építeni halottaiknak, bölcseik pedig egyre azon fáradoztak, hogy módot leljenek a halottak föltámasztására vagy legalább az ember napjainak meghosszabbítására. De csupán annyira jutottak, hogy romolhatatlanul megőrizzék az ember halott húsát, s országukat elborították a néma sírok, melyek sötétjében a Halál gondolata rejtőzött. "

"S mindezek ellenére a Halál nem hagyta el az országot, inkább korábban és gyakrabban jött és számtalan szörnyű alakban. Mert míg korábban az emberek lassan öregedtek meg, s végül lefeküdtek aludni, amikor már ráuntak a vi­lágra, most őrület és betegség támadt rájuk, s mégis féltek meghalni, és kilépni a sötétségbe, annak az Urnak a biro­dalmába, akit választottak, s az emberek kínjukban átkoz­ták magukat."