Táborértékelő 2012 - Egy próbálkozás objektív elemzésre, 6. rész

A sorozat befejező részében igyekszem mindent leírni, ami még eszembe jut és nem volt róluk szó. Utána fel lehet lélegezni, tényleg befejeztem! :0)

Táborértékelő 2012 - Egy próbálkozás az objektív elemzésre, 5. rész

Az élménygyártás elemzése félbemaradt: a programokról eredetileg a keretjátékkal együtt akartam írni, csak azután a keretjáték-elemzés olyan hosszú lett, hogy önmagában kitett egy blogbejegyzést. Most akkor jöjjön a szorosan hozzákapcsolódó program-rész!

Táborértékelő 2012 - Egy próbálkozás az objektív elemzésre, 4. rész

Folytassuk az elemzést az idei tábor tartalmi elemeivel, azaz az élménygyártással! Elsőkét jöjjön a keretjáték:

Táborértékelő 2012 - Egy próbálkozás az objektív elemzésre, 3. rész

Folytassuk az objektívnak szánt elemzést az infrastruktúrával! Nem kívánok a teljesség igényével foglalkozni minden idetartozó dologgal, csak néhány elemet emelnék ki, azokon belül is bizonyos jellemzőkre fókuszálok.

Táborértékelő 2012 - Egy próbálkozás az objektív elemzésre, 2. rész

Folytassuk a második résszel, ami még korántsem az utolsó, de legalább jó hosszú!

Táborértékelő 2012 - Egy próbálkozás az objektív elemzésre, 1. rész

Mivel a szervezési folyamatokba menet közben és a helyszínen sem láttunk rá, és a szervezők fejébe sem látunk bele, ezért ha objektíven szeretnénk elemezni a tábort, azt csak és kizárólag a pályázatuk tükrében tudjuk. Én is ezzel próbálkozom most, végigmegyek a pályázati anyagon, és megpróbálom mind koncepció, mind megvalósítás szempontjából megvizsgálni, mi az, ami működőképesnek bizonyult, mi az, ami nem, és mi az, amelyről ez nem eldönthető egyértelműen. Mivel anno küldtem egy írásbeli értékelést a pályázatról, azt is hozzáteszem most, mi az, ami ebből alaptalan félelmem volt, és mi az, amely legalább részben jogos észrevételnek bizonyult.

Táborétékelő 2012 - A szubjektív rész

Kezdjük a táborértékelést a személyes oldallal, azután majd rátérünk az objektív elemzésre is! 

Sokan azt gondolják, hogy az objektív elemzés a legjobb visszacsatolás egy szervezői team számára, holott az sokkal inkább a következő tábor szervezésére vonatkozóan ad támpontot a tanulságok levonása után. A szubjektív élménybeszámolók azért nagyon fontosak, mert arról adnak egy szűk, sajátos képet, hogy az egyes táborozók hogyan érezhették magukat a táborban. És mivel a tábor lényege, hogy a rá jellemző egyedi élményeket megadja, ezért pont ezeknek az élményeknek a személyes lecsapódása az, amely megmutatja az idei szervezőknek: sikeresnek ítélhetik-e fáradozásaikat.

Táborszervezés - Archívum

Mert kéne az idei táborról és az azt követő táborértékelésekről is írnom valamit.

Elsőként egy kis ismétlés a blogjaimról, ezeket kell elolvasnotok időrendben fentről lefele haladva:

• http://zsufazeke.blogspot.hu/2010/08/hamarosan-jon-tabori-ertekeles-is.html
• http://zsufazeke.blogspot.hu/2010/08/2010-es-taborertekelo-elso-resz.html
• http://zsufazeke.blogspot.hu/2010/08/2010-es-taborertekelo-masodik-resz.html
• http://zsufazeke.blogspot.hu/2010/08/taborertekelo-harmadik-resz.html
• http://zsufazeke.blogspot.hu/2010/08/2010-es-taborertekelo-negyedik-resz.html
• http://zsufazeke.blogspot.hu/2011/02/taborszervezes.html
• http://zsufazeke.blogspot.hu/2011/07/fuggoseg.html

Illetve a 2008-as (Kácsárd 2. - "Emlék-Vesztve") táborról írt kritikám: LINK

Birtokomban van továbbá Cueddo, Felagund és Alyr tábor-kritikája ugyanerről a táborról, de azokat csak az ő engedélyükkel hozom nyilvánosságra.

(Folyt. köv.)

Harmadik hét

A héten otthon gyógyulgatott, elég szép tempóban. Azután voltak az Amerikai úton, ahol idegsebész és fül-orr gégész is megvizsgálta. Előbbi azt mondta, hogy nekik igazából már nincsen több dolguk, a gyógyulás nem igényel idegsebészeti beavatkozást. Utóbbi pedig megállapította, hogy a koponyatörés során több idegpálya is sérülhetett, pl. a nyolcas (?), ami a hallásért felel, ezért nem hall a jobb fülére, és ezért bénult a jobb arca fele is. Nem tudta egyelőre megmondani, ezek rendbe jöhetnek-e teljesen, azt javasolta, sok masszírozás, tornászás, B-vitaminok, és a természet elvégezheti a többit.

A szeme már jobb, már néha sikerül vele szabályosan pislantani, de nem mindig egyszerre a másik szemével. Mi már az öt nappal ezelőttihez képest is láttunk némi javulást, de ő ezt nem érzékeli. Szerinte ugyanolyan rossz állapotban van az arca, füle és szeme is, mint korábban. Rendkívül csalódott, hogy a budapesti orvosok gyakorlatilag nem csináltak vele semmit a vizsgálaton túl, és attól fél, hogy ennél jobban már nem regenerálódnak az idegpályái. Mi mondtuk neki, hogy a legeslegrosszabb, ami történhet, az az, hogy valóban fél fülére süket maradhat, de még ez sem 100%, ez tényleg csak a legnegatívabb opció. Ez egyelőre nem vigasztalja, egyszer azt mondta, nyomoréknak érzi így magát. Ami persze ott hülyeség, ahol van, de hiába mondja neki bárki is, hogy ne legyen már ennyire negatív, ez egyelőre hatástalan. Bár felvetették neki, hogy esetleg pszichológussal is megbeszélje ezeket, de hallani sem akar róla.

Szeptemberben lesz egy újabb, más jellegű fülvizsgálata is, addig meg marad a tornásztatás, masszírozás, esetleg akupunktúrás kezelés. Meg lehet, hogy más szakemberekkel is megvizsgáltatják még (pl. szemész). És tartani kell benne a lelket, hogy el tudja fogadni az állapotát.

Itt is nagyon szépen köszönök mindenkinek mindent, jól estek a szurkolások, a támogatás, a drukkok!

A második hétről

A gerincvelő-minta nem mutatott ki komolyabb fertőzést, ezért a legrosszabb lehetőséget elkerültük. A láza hőemelkedéssé csökkent néhány nap múlva, és a tudata is fokozatosan kezdett kitisztulni. Az étvágya nőtt, és fizikailag is szépen gyógyul. Múlt hét hétfőn, azaz egy héttel a műtét után már felállt (nagy nehezen, rosszullétekkel és szédülésekkel kísérve), és nézte a tévében az olimpiát. 

A rohamos javulást látva az orvos pénteken kiengedte a kórházból, a családom hazavihette, ráadásul egyből otthonra. Most már otthon lábadozik, kicsivel többet tud aludni (eléggé rendszertelenül), de a fél arcán az idegek még mindig rakoncátlankodnak, ezért a szembecsukással továbbra is nehézségei vannak . Ezen kívül az egyik füle még mindig rengeteg vért és agyvizet tartalmazhat, amiért az egyensúly-érzéke és a hallása sem az igazi. Ezek további kezelést igényelnek majd. Hogy pontosan milyeneket és hol, még nem tudni. Járni jelenleg mankóval tud, a talpra álláskor bekövetkező szédülés és hányingerek miatt egyébként ezt most nem teszi túl gyakran. A hétvégén beszéltem vele telefonon, szellemileg teljesen normális volt, ami megnyugtató. Most még a háziorvosa is meg fogja nézni, és akkor kiderül, hogy hogyan tovább. 

Mindenesetre a kaposvári orvos szerint a remélhető legjobb tempóban gyógyul, így a családom is végre megkönnyebbülhetett. A tábor ennek köszönhetően nem aggodalmaskodással telt, hanem sikerült egy kicsit nekem is ellazulnom, kikapcsolnom, amely igencsak rám fért. A második hét jóval könnyebb volt, és a tábor segített nekem a lelki regenerálódásban.

Röviden.

Szombat hajnalban betörték a nagyobbik öcsém koponyáját Siófokon (a részletek nem tartoznak sem a blogra, sem a nyilvánosságra, megértéseteket köszönöm). Némi siófoki hercehurca után életveszélyes állapotban szállította mentőhelikopter Kaposvárra az idegsebészetre. A kisebbik öcsém a kezdetektől fogva vele van, a szüleim is még szombaton leköltöztek Kaposvárra, én vasárnap tudtam meglátogatni (a hír szombat este ért el hozzám a magyar határnál, amikor a horvátországi nyaralásunkról jöttünk haza). Hétfő hajnalban meg kellett műteni, eltávolítottak egy vérömlenyt, meg sok agyvizet, utóbbiból még a következő napokban is kellett lecsapolni. Szerdán a következő CT-képe már biztató volt, de már napok óta nem tud aludni egyáltalán (nyugtatókkal és altatókkal se nagyon), alig eszik. Szerdán zavaros volt és agresszív, félrebeszélt. Be is lázasodott, ezért most nem látogathatjuk olyan sokan, mint eddig, és gerincvelő-mintát kell venni tőle, hogy a fertőzés kizárható legyen.

Az orvosok szerint bár a közvetlen életveszélyen már úgy tűnik, túl lehet, de még nem tudják megmondani, hogy megmarad-e, hogy lesz-e szövődmény vagy fertőzés, és ha felépül, lehet-e maradandó testi-, lelki- vagy szellemi károsultsága. Lépésről lépésre haladunk, mindig csak a következő fokra tekintve.

Az első két és fél napban eléggé kivoltam, utána összeszedtem magam valamennyire. Járok dolgozni, és többek tanácsára megyek táborba is, hogy lefoglaljam magam valamivel - azzal úgysem segítenék, ha csak ülnék otthon vagy Kaposváron, és csak tördelném a kezemet. Kérlek, legyetek hozzám türelemmel, megértéssel, nézzétek el nekem, ha nem leszek valami jó formában! Igyekszem lazítani és kikapcsolni, de persze minden nap a telefonhívások idejét várom majd. Életem eddigi legnehezebb hetén vagyok túl, és egyelőre minden jel arra mutat, hogy a következő hét (órák? hetek? hónapok?) sem lesznek könnyűek.