A Fiú

Igazán vidám társaság

Premier, Hobbit-hétvégék, MTT. 

Rettentően fárasztó, még így is, hogy az átlag szervezőhöz képest igen keveset vállaltam csak be. Képzelem, milyen állapotban lehetnek azok, akik többet (hogy bírják ki január 5.-ig?). A mozis roadshow első alkalma érdekes tapasztalat, felemás eredménnyel, meglátjuk, mi hozható ki belőle a továbbiakban.

Viszont a premier igazi MTT-s ünnep volt. Ott és akkor a fáradtságtól még nem teljesen tudtuk ezt átélni (jó volt, hogy a film előtt voltak reklámok és előzetesek, legalább azok alatt pihentethettem a szememet), de utólag visszagondolva, és nézve a Facebook-on a hype-ot, valamint ma a Corvinban a szervezők és a résztvevők arcát, bizony, tényleg. Még azoknak is rengeteget adott, akik magától a filmtől nem voltak elragadtatva.

Van lehetőség motivációt meríteni végre, és talán visszahozni valamit a mostaniaknak 2002-2004 hangulatából is. Valami megmozdult, elindult az emberekben. Meg kell ragadnunk ezt a lehetőséget... csak ne éljünk vissza az emberi erőforrásinkkal! Mert azok bizony végesek.

Előjel

Miközben éppen a jövő évi tábori keretjátékot tervezgettük, és próbáltunk ötletelni a történeten, egyszer csak a hátunk mögül egy nagy puffanás hallatszott. Mindenki elcsöndesült. Hátranéztünk, és láttuk, hogy egy könyv esett le a legfelső polcról. Csak úgy magától, mindenféle előjel, vagy különösebb ok nélkül. Még sosem csináltak ilyet a könyveink. Ijesztő volt. Felálltam, és lehajoltam a földre, hogy megnézzem, milyen könyv esett le.
J. R. R. Tolkien: A szilmarilok.

...

Öhm.
Nos.
Kicsit megijedtünk.

De reméljük, nem rossz előjel.

No (v)ember

 
"Bár tudom, a LEP-ig nincs megállás, de azért jó lenne, ha ez az októberi intenzitás egy kicsit elviselhetőbb mértékűvé szelídülne novemberben."

Kac-kac-kac!

De még talpon vagyunk!