Az első hónap

KisBé ma betöltötte az egy hónapos kort (a négy hetest már péntek este letudtuk), így eljött az ideje az első visszatekintésnek. Nem feltétlenül szeretnék átmenni kispapa-blogba (vagy papa-blogba, ha már nem számítok kispapának), de egy kis számvetés néha belefér. 

Túl sok egyébről mondjuk nem tudnék ebben a hónapban írni, hiszen a munkahelyemről amúgy sem szoktam (most meg alig voltam bent a baba miatt), MTT-s szervezésben éppen nem veszek részt, A hobbit-filmes lektorálásról pedig nem írhatok még, mert nem lezárult folyamat. Szóval, akit nem érdekel a baba-téma, vagy ilyen-olyan okokból frusztrálná a kérdéskör (még ha csak tudat alatt is!), azt nem marasztalom a hajtás után.

B. B. M.

Hát, megérkeztél. És, ha minden jól megy, akkor holnap itthon is lehettek már mindketten. Nagy kaland lesz.

Télszag

Már reggel a szobában is éreztem a levegő szagából, hogy itt a tél, pedig még nem is láttam a hópelyheket. Hát, viszlát, ősz, rövid voltál, és nem rád fogok leginkább emlékezni az elmúlt időszakból (az aktuális évszak fel sem tűnt igazán ezekben a hónapokban). Biztosan szép voltál, meg érdekes, meg egyedi, de az emlékezetesség címkéjét nem te fogod elvinni. Tudod, "életszakasz".

Türelmesen várunk, elvileg már mindennel elkészültünk. Elvileg. Na ja. 

Örülök, hogy sikerült minden fontosabb dolgot még előtte letudni, volt székfoglaló meg emtété, és a Sárkány is eredményesen landolt, ma még fodrászhoz is eljutottam. Szóval a kötelességek (leszámítva a ház-projekt húzódó dolgait) most nem szorítanak, az izgalom és a várakozás annál is inkább. Közeleg az eljövetel. Az egyik advent felváltja a másikat. Odakint pedig már a tél szele fújja.

Már csak egy hónap!

Furcsa érzés. Egy hónapon belül minden megváltozhat az életünkben. És persze, kísér az állandósult érzés, hogy mindennel készen leszünk-e időben, mindenre felkészülünk-e időben. Egy hónapunk van már csak! A gyermek most már szép tempóban fejlődik, megint kezdünk visszaállni a tankönyvszerű ütemtervhez. Ez valahol azért megnyugtató, mert egyébként is stresszes október áll mögöttünk.

Ó, igen, a házikó. Most már elvileg hivatalosan is a miénk, bár bizonyos mérők átírásának a nyugtázása és az illeték még ugye hátra van. A fejünkben már megvannak az alapok, mit szeretnénk, persze ezt még szakmai érvek módosíthatják, és a részletek még alaposabb kidolgozásra várnak. De először statikai megerősítés, minden más jöhet utána.

***

Más. A sárkány nem fut be oly gyorsan, mint egy expresszvonat. Pedig kellett volna ez a hosszú hétvége egy alapos átolvasásra. Attól tartok, hogy ha a stúdióban szembesülünk vele először, alig-alig tudunk rajta javítgatni. Megértem, hogy a fordításhoz is kell az idő, de azért nekünk sem lesz elég néhány óra.

Priv.

Nem, nem tűntem el, csak kissé random időbeosztásom lett, és ígérni sem merek előre semmit.

A váltakozó műszak önmagában is eléggé kiszámíthatatlan mostanság, de erre még rájött a baba-projekt (amely folyamatosan fokozódik) és az ingatlan-projekt (az elmúlt hónapban 10 ingatlanügynökkel és két tulajdonossal leveleztem), nem beszélve a két héten át tartó lektorálásról, így végképpen nem tudtam, és most sem tudom előre megjósolni, mire jut időm.

Eléggé jó jellemzi ezt az a Doodle, amelyet úgy töltöttem ki, hogy csupa piros meg sárga mezőt kellett bejelölnöm, zöldet egyet sem tudtam. Kínos, meg minden, de egyszerűen felgyorsultak körülöttem a dolgok, és igyekszem lépést tartani. Kellett volna tábort értékelnem, lelkiismeretesebben ellátnom a Thán-kötelességeimet, figyelmet kéne fordítanom sok mindenre és sok mindenkire, és hiába jutna néha néhányra ezek közül időm, ha nem tudom előre megmondani, mikor. Természetesen a gondolataimat (-inkat) leginkább a baba-projekt és az ingatlan-projekt tölti(k) ki, így nehéz huzamosabb ideig másra is fókuszálnom (ami nem meló). 

Az Emtété megváltásában most csak igen visszafogottan tudok részt venni (tudnék, ha összejönne egy időpont...), és annak is örülök, ha mulasztások nélkül megoldom a rutin kötelezettségeket (a tolkien.hu-t egész jól nyomtam ahhoz képest). Sok dologra kellett nemet mondanom, emiatt, és nem egyéb okok miatt.

Ezen ne lepődjön meg senki, idén életünk két legfontosabb döntését hoztuk meg (illetve az egyik még meghozás alatt van), ez most jóval több, mint az, amit "életszakasszal" szoktak illetni. Hanna szerint nem jó, hogy erről nektek nem beszéltem/írtam eddig, mert azt hihetnétek így, hogy nemtörődöm és/vagy sértődött vagyok, pedig másról van szó. Csak sokszor tényleg nem tudnék mit válaszolni az e-mailekre, üres frázisokhoz és magyarázkodásokhoz meg alulmotivált vagyok. Kommunikáljam világosan? No jó, tekintsük ezt a blogbejegyzést egy ilyen kísérletnek. 

Parafrázis-kísérlet

Nem kell ahhoz katarzist elkövetni, hogy a tábor sikeressége nyomot hagyjon a lelken.

"Baby Bumm"-hangulat az MTT-ben, zenei illusztráció

Legyen meg itt is

Fiam lesz! :0)

Sorozatajánló: Vikings

Mivel a BBC-s Sherlock-kultuszt sikerült elterjesztenem az emtétében, ezért bízva benne, hogy sokak új kedvence lesz, ezúttal a History Channel egyik új sorozatát, a Vikings címűt ajánlanám (a másik új HC-sorozat, a Biblia még nem lett letesztelve, de lehet, hogy azzal teszek próbát legközelebb).

A sorozat az egyik legismertebb viking saga-hős, Ragnar Lothbrok életét mutatja be (természetesen plusz család, barátok és ellenségek), akinek az utazásai tulajdonképpen elindították a klasszikus viking-korszak virágzását. Itt említeném meg, hogy nem érdemes ráguglizni, wikipedián olvasgatni róla vagy más szereplőkről, mert rengeteg sorozat-spoilerbe bukkanhatunk, és ha nem akarjuk ezeket előre ismerni, inkább ne nézzünk utána az irodalmi háttérnek. Igen, irodalmi, mert bár sok történelmi esemény köthető Ragnar nevéhez, mégis inkább a legendák homályába vesző hős, akiről alig tudhatunk biztosat.

A Vikings igyekszik nagyjából hiteles korabeli atmoszférát teremteni (bár sok történész kötött már bele több ponton is), mégis inkább támaszkodik a sagákra, mint a történelmi tényekre. Ugyanakkor semmiképpen sem azok adaptációja, hanem ízig-vérig fanfic jellegű összeállítása a különféle Ragnar-sztoriknak, egyfajta alternatív történelem (emiatt helyenként fel is rúgva a valós európai kronológiát). A szereplők között akadnak történelmi- és irodalmi forrásokból ismert figurák, de pusztán a sorozat kedvéért kitaláltak is. És mindegyik típusúból akadnak egészen zseniálisak, de a sokadik epizód után a kevésbé zseniálisak is hozzánőnek az ember szívéhez.

Ugyanis mind a történet, mind a karakterek emberléptékűek, könnyen megérthetőek (bár pont Ragnarnak nagyon nehéz kitalálni a gondolatait, vagy eligazodni az érzésein, valószínűleg direkt, hogy több meglepetést tartogasson nekünk). Kevesebb az intrika, a vér és a csöcs-faktor, mint pl. a Trónok Harcában, olcsóbb a kivitelezés, szerényebbek a méretek, mégis ütősebbek benne a harcok, mint Westeroson. Mert egyszerűen olyan ügyesen vannak megkomponálva, hogy az ember elhiszi a színészekről, hogy igazi harcosok - még a nőkről is. A vikingek élete azonban nem csak gyakás - és itt ismét visszautalnék az emberi léptékre: házaspárok, családok, kisebb és nagyobb közösségek életébe nyerhetünk betekintést, egyre bonyolódó  szappanopera-szálakkal, konfliktusokkal, ellentétekkel. 

A tempó igen lassú, főleg az első részeknél. Ráérősen vezeti fel a pilot-epizód előbb a hangulatot, majd a főbb szereplőket, majd az első bonyodalmat, de akiket ez nem riaszt vissza, nem bánják meg: a 2. résztől érdekesebb, a 3-4. résztől pedig már igencsak izgalmasabb lesz a cselekmény, és utána részről részre jobb lesz (bár az évadzáró kissé gyengére sikeredett). A cselekmény indításkor igen egyszerű, az első fordulatok kiszámíthatóak, de miután felpörög egy kicsit a dramaturgia, már egészen meglepő dolgok történnek majd. Emiatt történhetett az, hogy az első részről készült kritikák még elég vegyesek voltak, de sok kritikus az évad végére megváltoztatta a véleményét a sorozatról: fokozatosan nyerte el a tetszésüket. És ahogy a kommenteket olvasom itt-ott, így voltak vele az átlag nézők is: akik eleinte még kissé fanyalogtak, az utolsó részeket már tűkön ülve várták, és azóta is izgulnak a szereplők további sorsáért

Nehéz megfogalmazni, mi a Vikings titka, mi az, amitől igazán működik. A sikeres, jól működő elemeit talán itt-ott már láthattuk, tapasztalhattuk más sorozatoknál, azonban ezeknek az ügyes, egyre kreatívabb felhasználása mégis újszerűen hathat helyenként. Az atmoszféra igen eltalált, a karakterek szerethetőek, a csaták igazi adrenalin-tuningok, a történetszövés egyre jobb, a sorozat varázsát ezek mégsem biztosíthatnák önmagukban (hisz külön-külön mindegyikből láthattunk már különbet is más sorozatokban), ha nem forrnának ilyen tetszetős egységbe, és ha nem lenne igazi szíve a történetnek. De szerencsére van, és éppen ezért tud fellelkesíteni, és rajongókat szerezni magának.

Az első évad még csak 9 részes, de már be van rendelve a második évad, 10 résszel. Igencsak várós!

Addig a soundtrack-kel is érdemes elütni az időt!

Vikings Theme Music - "If I had a heart" by Fever Ray

Városlőd (Nan Thurin)

There I Fixed It

"Ugyancsak ajánlhatom gyakorlatként a következőt (alkalmas helyet, sajna, könnyű találni rá): szentáldozásod úrvacsorád oly körülmények között végezd, amelyek bántják ízlésedet. Válassz tehát egy orrhangú, szószátyár plébánost lelkészt vagy egy nagyképű, közönséges szerzetes papot segédlelkészt; olyan templomot, amely zsúfolásig tele a szokott nyárspolgárokkal, neveletlen gyerekekkel - a katolikus református iskolák azon tanítványai közül, akik a tabernákulum felnyitásának pillanatában visszaülnek a padba és az igehirdetés alatt ásítoznak -, kigombolt ingű és szutykos suhancokkal és nadrágot viselő közönségesen öltözködő nőkkel, akik igen gyakran fésületlenül és fedettlen fővel jelennek meg úgy is viselkednek, ahogyan kinéznek. Járulj velük a szentáldozáshoz az Úr asztalához - és ajánld fel  imádkozz értük."

(Az eredeti szöveg J. R. R. Tolkien levelezéséből származik, magyarra fordította Zsille Gábor, a 21. századi református átiratot készítette a Zsufazekés Gandalf.)

"Alászállt"

Pálmaágak

Újabb teszt, juhú!

Ezúttal szerepjátékos.

01. – A legjobb szerepjáték amit valaha játszottál:
- Házi rendszer, saját világokkal.

02. – A legrosszabb szerepjáték, amit valaha játszottál:
- Nehéz kérdés. Talán a Shadowrun lehetett a leggyengébb pont rendszer szempontjából.

03. – Az első szerepjáték, amit játszottál:
- Shadowrun.

04. – A kedvenc szerepjáték típusod:
- Házi rendszer. És Fantasy. :0)

05. - A kedvenc faj, amivel szívesen játszol:
- Hobbit.

06. – Kedvenc kaszt, amit szívesen játszol:
- Nincs ilyen, bár általában a fegyverforgatókat preferálom a hókuszpókuszozó kasztok helyett.

07. – Kedvenc fegyvered:
- Szerepjátékban? Íjak. A valós életben a szablyák és a rapírok vonzanak inkább.

08. - Kedvenc mesélőd/játékosod:
- Nincs. Túl kevés emberrel szerepjátékoztam életemben.

09. - A kedvenc kockád:
- d20

10. - A legemlékezetesebb sikered:
- Valahányszor álcázott vagy rejtőző sárkányt, vagy sárkány-szerű lényt kellett észlelni, Galenril nevű karakteremnek mindig sikerült. Azóta a mesélő úgy döntött, hogy ez a karakterem specialitása lesz innentől, és még bónuszt is kap rá.

11. - A legemlékezetesebb balsikered:
- Rendszeresek nálam az egyes dobások é a balsikerek. :0/

12. - A legviccesebb pillanatod:
- Most hirtelen egyiket sem tudnám kiemelni a sok remekelésem közül.

13. - A kedvenc karaktered:
- Ó, már többen vannak.

14. - Hogy halt meg a legutóbb a karaktered?
- Megette egy óriási százlábú. (Úgy kezdődött, hogy a mesélő kidobta, vajon jön-e valami éjszaka. Sajnos túl jót dobott...)
Ja, mégsem, a legutóbbit egy mole rat ette meg. Az is partihalál volt, mint a százlábú. (És mi mentünk le patkányvadászatra a csatornákba. Fiatal voltam, kellett a kupak...)

15. - Az utolsó szerepjáték, amit játszottál:
- Házi rendszer, Warhammer Fantasy világ (nagyjából)

16. - Szerepjáték, amit többször játszottál:
- Minden rendszerrel, amit kipróbáltam, egynél többször játszottam. Ez a kérdés rosszul van feltéve.

17. - Egy film, amiről szerepjáték jut az eszedbe:
- 13. harcos, 300. És ráadásul ugyanaz a parti!

18. - Egy könyv, amiről szerepjáték jut az eszedbe:
- Terry Pratchett: A mágia színe, A mágia fénye

19. - Kedvenc MMORPG szerepjátékod:
- Nem szeretem az MMORPG-t.

20. - Egy szerepjáték, ami nagy csalódás volt:
- Sosem voltak irreális elvárásaim, így nem szoktak törést okozni életemben az rpg-k. Persze, minden rendszerben csalódok egy picit, amikor alaposabban megismerem a hibáit. :0DDD

21. - Egy zene, amiről egy jelenet jut eszedbe egy játékülésről:
- Rhapsody-tól majdnem minden szám. :0)

22. - Egy szerepjáték, amit pár alkalom után abbahagytatok:
- Ami nekem csak pár alkalom volt: Shadowrun, M.A.G.U.S. Első Törvénykönyv, de a többi partitagra ez nem áll.

23. - A kedvenc beszólásod:
- "Olyan nehéz manapság megfelelő embereket találni..."

24. - Melyik szerepjátékot látnál szívesen mozifilmen?
- Fallout!!!

25. - A legőrültebb cselekedet, amit játék során láttál:
- Ezek szoktak partihalállal végződni. Ölég sokszor előfordulnak. Nehéz kiemelni egyet.

26. - Egy szerepjáték, ami túl rövid volt, de tetszett:
- Mármint a játékülés volt túl rövid? Akkor legközelebb folytattuk.

27. - egy szerepjáték, amit nagyon szeretnél kipróbálni:
- D&D Next, M.A.G.U.S. Új Törvénykönyv, Pathfinder.

28. - Valaki másnak a karaktere, akit nagyon utáltál. Miért?
- A barbárt, aki megölte Sir Rahan nevű paladinomat, csupán azért, mert idegesítette.

29. - Valaki más karaktere, akit nagyon szerettél. Miért?
- Szerencsém van, nagyon sok ilyen van. :0) Sajnos nem mindegyikük él még.

30. - dobj D20-as kockával. Hányast dobtál?
- 15. Nem rossz, általában 3-at és 13-at szoktam d20-szal dobni.

Geek poszt: szerepjátékos harc

A Baldur's Gate 1. Enhanched Edition-nal (a továbbiakban: BG1EE) játszva merült fel ismét bennem, hogy anno mennyire problematikusnak éreztem AD&D 2. kiadásban a fegyveres jártasságokat. Ugye, itt a fegyverforgatók kapnak négy pontot, a többiek még kevesebbet, és ebből nem csak a fegyver használatát kell megvenni (hogy érts az adott fegyverhez), de ráadásul ebből specializálódsz, és veszel harcmodor-jártasságokat is (harc két fegyverrel, harc kétkezes fegyverrel stb.). Ez azt eredményezi, hogy ha komolyabban akarsz érteni egy fegyverhez, akkor kvázi semmi máshoz nem fogsz érteni, és hiába találsz pl. a BG1EE során klassz mágikus fegyvereket, ha még a harcosod is csak levonásokkal tudja forgatni, mert nem ért hozzá. Oké, hogy egy harcos képzetlen fegyverhasználatért kevesebb levonást kap, mint egy varázsló ugyanezért, de akkor is! A levonás simán "megeszi" az esetleges mágikus bónuszait a fegyvernek. Ha viszont elaprózod azt a négy pontot, akkor is csak négy fegyverhez értesz alapfokon, és csak közelebb kerültél a megoldáshoz, de még mindig bosszantó, hogy a játék során összeszedett fegyverarzenál nagy részét el kell adnod. A gondot enyhítheti a rokon-fegyver bónusz, na de akkor is.

A D&D 3. kiadásban, valamint a 3.5-ös kiadásban, és az ezt a változatot továbbvivő Pahfinderben (ahogy minden d20 Open Game License-n alapuló rpg-ben is, mint pl. a Kard és Mágia) a fegyvereket három kategóriába osztották: egyszerű, harci és egzotikus. A harcosok alapból értenek az összes egyszerű és harci fegyverhez, és csak az egzotikus fegyverek ismeretét kell feat-ből megvenniük egyenként. Ez nagyon praktikus és kényelmes megoldás, de egy picit mintha a ló túloldala lenne (még ha a szívemnek kedvesebb ló-oldala is). Nem feltétlenül reális, hogy egy harcos első szinten ennyi fegyverhez értsen, és a feat-eket specializációkra, harcmodorokra, páncélviselésre költheti nagyrészt. Még akkor sem, ha a többi kaszthoz mérve sem táp, mivel a többi kaszt fegyverismeretei is arányosan ehhez a mércéhez lettek belőve. Ahogy mondtam, ez számomra a játszhatóság szempontjából asztali- és számítógépes rpg-nél is elfogadhatóbb azért, mintha alig értene valamihez, de itt meg a realitás csorbul erősen. Hacsak nem alapból abból indulunk ki, hogy a karaktereink eleve mind átlagon felüli hősök, kiemelkedő adottságokkal. Ez heroikus fantasy settinghez ideális lehet, ha azonban életszerűbb környezetben óhajtunk játszani, már problémásabb. Még akkor is, ha olyasmikkel ellensúlyozzuk, hogy pl. kevesebb tulajdonság-pontot oszthat szét vagy kevesebb feat-et és skill-pontot kap. Nyilván számítógépes játékoknál a játszhatóság még sokkal fontosabb, mint a realitás (ezért is örültem volna, ha a BG1EE a 3-a vagy a 3.5-ös rendszert használná a 2-es helyett).

Nyilván kompromisszumos megoldás, ha egy fegyveres jártasságért vagy feat-ért nem egy fegyver használatát vehetnéd meg, hanem egy fegyvercsoportét (az egyszerű fegyverek kapcsán valami hasonlóval próbálkoztak), de az meg a további specializációkat nehezíthetné meg. Mondhatjuk persze, hogy az rpg szabályok mindig is arról szóltak, hogyan lehet a játszhatóság és a realitás lemodellezése között egyensúlyozni, de ez a harcrendszerekre mindig különösen is igaz volt - és emiatt a fegyveres jártasságok kapcsán is.

2012 ?

Egy hete akartam én is Facebook-on csinálni egy My Year In Status alkalmazásos összegzést. Volt már ilyenem korábban is. De amikor most egyben láttam az üzenőfalaim bejegyzését, rájöttem, hogy egyáltalán nem tükrözik vissza az elmúlt évet. Újrakevertem, cserélgettem az idézeteket, de nem, így sem volt jó. Nem tudtam olyan válogatást készíteni, amely elmondaná, milyen volt számomra 2012. 

Úgy tűnik, kevesebb dolgot sikerült Facebook-on kiadnom, mint máskor. Talán nem is baj. Aki onnan akarja tudni, milyen volt számomra 2012, az nem fogja megtudni. A blogom ebből a szempontból valamelyest hitelesebb ízelítőt nyújthatna, csak hát ezen a felületen elég szűkszavú évem volt ahhoz képest, és az arányok sem feltétlen a fontosságot vagy a súlyosságot tükrözik. Azt nem karakterszámban mérik. 

Összegzés? Nem, inkább a tanulságok a fontosak. 

És ma már hét nappal benne vagyunk 2013-ban. 

Most pedig rájöttem, hogy e bejegyzést megcímkézni sem egyszerű. Maradjunk a legszűkebb kategóriáknál.

Hangulat, magánélet. 

BÚÉK!