Mivel a BBC-s Sherlock-kultuszt sikerült elterjesztenem az emtétében, ezért bízva benne, hogy sokak új kedvence lesz, ezúttal a History Channel egyik új sorozatát, a Vikings címűt ajánlanám (a másik új HC-sorozat, a Biblia még nem lett letesztelve, de lehet, hogy azzal teszek próbát legközelebb).
A sorozat az egyik legismertebb viking saga-hős, Ragnar Lothbrok életét mutatja be (természetesen plusz család, barátok és ellenségek), akinek az utazásai tulajdonképpen elindították a klasszikus viking-korszak virágzását. Itt említeném meg, hogy nem érdemes ráguglizni, wikipedián olvasgatni róla vagy más szereplőkről, mert rengeteg sorozat-spoilerbe bukkanhatunk, és ha nem akarjuk ezeket előre ismerni, inkább ne nézzünk utána az irodalmi háttérnek. Igen, irodalmi, mert bár sok történelmi esemény köthető Ragnar nevéhez, mégis inkább a legendák homályába vesző hős, akiről alig tudhatunk biztosat.
A Vikings igyekszik nagyjából hiteles korabeli atmoszférát teremteni (bár sok történész kötött már bele több ponton is), mégis inkább támaszkodik a sagákra, mint a történelmi tényekre. Ugyanakkor semmiképpen sem azok adaptációja, hanem ízig-vérig fanfic jellegű összeállítása a különféle Ragnar-sztoriknak, egyfajta alternatív történelem (emiatt helyenként fel is rúgva a valós európai kronológiát). A szereplők között akadnak történelmi- és irodalmi forrásokból ismert figurák, de pusztán a sorozat kedvéért kitaláltak is. És mindegyik típusúból akadnak egészen zseniálisak, de a sokadik epizód után a kevésbé zseniálisak is hozzánőnek az ember szívéhez.
Ugyanis mind a történet, mind a karakterek emberléptékűek, könnyen megérthetőek (bár pont Ragnarnak nagyon nehéz kitalálni a gondolatait, vagy eligazodni az érzésein, valószínűleg direkt, hogy több meglepetést tartogasson nekünk). Kevesebb az intrika, a vér és a csöcs-faktor, mint pl. a Trónok Harcában, olcsóbb a kivitelezés, szerényebbek a méretek, mégis ütősebbek benne a harcok, mint Westeroson. Mert egyszerűen olyan ügyesen vannak megkomponálva, hogy az ember elhiszi a színészekről, hogy igazi harcosok - még a nőkről is. A vikingek élete azonban nem csak gyakás - és itt ismét visszautalnék az emberi léptékre: házaspárok, családok, kisebb és nagyobb közösségek életébe nyerhetünk betekintést, egyre bonyolódó szappanopera-szálakkal, konfliktusokkal, ellentétekkel.
A tempó igen lassú, főleg az első részeknél. Ráérősen vezeti fel a pilot-epizód előbb a hangulatot, majd a főbb szereplőket, majd az első bonyodalmat, de akiket ez nem riaszt vissza, nem bánják meg: a 2. résztől érdekesebb, a 3-4. résztől pedig már igencsak izgalmasabb lesz a cselekmény, és utána részről részre jobb lesz (bár az évadzáró kissé gyengére sikeredett). A cselekmény indításkor igen egyszerű, az első fordulatok kiszámíthatóak, de miután felpörög egy kicsit a dramaturgia, már egészen meglepő dolgok történnek majd. Emiatt történhetett az, hogy az első részről készült kritikák még elég vegyesek voltak, de sok kritikus az évad végére megváltoztatta a véleményét a sorozatról: fokozatosan nyerte el a tetszésüket. És ahogy a kommenteket olvasom itt-ott, így voltak vele az átlag nézők is: akik eleinte még kissé fanyalogtak, az utolsó részeket már tűkön ülve várták, és azóta is izgulnak a szereplők további sorsáért
Nehéz megfogalmazni, mi a Vikings titka, mi az, amitől igazán működik. A sikeres, jól működő elemeit talán itt-ott már láthattuk, tapasztalhattuk más sorozatoknál, azonban ezeknek az ügyes, egyre kreatívabb felhasználása mégis újszerűen hathat helyenként. Az atmoszféra igen eltalált, a karakterek szerethetőek, a csaták igazi adrenalin-tuningok, a történetszövés egyre jobb, a sorozat varázsát ezek mégsem biztosíthatnák önmagukban (hisz külön-külön mindegyikből láthattunk már különbet is más sorozatokban), ha nem forrnának ilyen tetszetős egységbe, és ha nem lenne igazi szíve a történetnek. De szerencsére van, és éppen ezért tud fellelkesíteni, és rajongókat szerezni magának.
Az első évad még csak 9 részes, de már be van rendelve a második évad, 10 résszel. Igencsak várós!
Addig a soundtrack-kel is érdemes elütni az időt!
