Télszag

Már reggel a szobában is éreztem a levegő szagából, hogy itt a tél, pedig még nem is láttam a hópelyheket. Hát, viszlát, ősz, rövid voltál, és nem rád fogok leginkább emlékezni az elmúlt időszakból (az aktuális évszak fel sem tűnt igazán ezekben a hónapokban). Biztosan szép voltál, meg érdekes, meg egyedi, de az emlékezetesség címkéjét nem te fogod elvinni. Tudod, "életszakasz".

Türelmesen várunk, elvileg már mindennel elkészültünk. Elvileg. Na ja. 

Örülök, hogy sikerült minden fontosabb dolgot még előtte letudni, volt székfoglaló meg emtété, és a Sárkány is eredményesen landolt, ma még fodrászhoz is eljutottam. Szóval a kötelességek (leszámítva a ház-projekt húzódó dolgait) most nem szorítanak, az izgalom és a várakozás annál is inkább. Közeleg az eljövetel. Az egyik advent felváltja a másikat. Odakint pedig már a tél szele fújja.

Már csak egy hónap!

Furcsa érzés. Egy hónapon belül minden megváltozhat az életünkben. És persze, kísér az állandósult érzés, hogy mindennel készen leszünk-e időben, mindenre felkészülünk-e időben. Egy hónapunk van már csak! A gyermek most már szép tempóban fejlődik, megint kezdünk visszaállni a tankönyvszerű ütemtervhez. Ez valahol azért megnyugtató, mert egyébként is stresszes október áll mögöttünk.

Ó, igen, a házikó. Most már elvileg hivatalosan is a miénk, bár bizonyos mérők átírásának a nyugtázása és az illeték még ugye hátra van. A fejünkben már megvannak az alapok, mit szeretnénk, persze ezt még szakmai érvek módosíthatják, és a részletek még alaposabb kidolgozásra várnak. De először statikai megerősítés, minden más jöhet utána.

***

Más. A sárkány nem fut be oly gyorsan, mint egy expresszvonat. Pedig kellett volna ez a hosszú hétvége egy alapos átolvasásra. Attól tartok, hogy ha a stúdióban szembesülünk vele először, alig-alig tudunk rajta javítgatni. Megértem, hogy a fordításhoz is kell az idő, de azért nekünk sem lesz elég néhány óra.