Közhely, ha azt mondom, gyorsan elröppent?
Ma írás előtt visszakerestem az apa-posztokat a blogon, érdekes összevetni a jelenlegi helyzettel. Most már egészen más az életünk, mint a legutóbbi ilyen bejegyzés idején, azt hiszem, igazából ebből is látszik, hogy az újszülött-korszak már lezárult egy ideje, és ezzel a "kispapa"-időszakom is, most már apa vagyok, aki része lett a pici életének. Keres, ha nem vagyok ott, hív, ha kimegyek, odajön hozzám bújni és vidáman köszönt, ha megjövök. Játszani kell vele, magyarázni neki, és most már odafigyelni, mit és hogyan mondunk ki, mert érzi a különbségeket.
A bő egy hét szabadság pedig sokat segített abban, hogy egy alaposabb kóstolt kapjak H. életéből is.
Számvetés? Nem, inkább pillanatfelvétel, egy újabb "fotó", amely később elővehető, hogy hunyorogva a jelenhez viszonyítsuk.
Isten éltessen!
