2016. május 25., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
"A mágus arcán először csak a gond és a szomorúság árkait látta; ám, amikor jobban szemügyre vette, észrevette, hogy ez alatt valami nagy öröm rejlik a vidámság kimeríthetetlen forrása, amely ha kibuggyan, elegendő, hogy egy egész királyságot jókedvre derítsen."
Címkék
- advent (15)
- álom (16)
- archívum (7)
- Bécs (1)
- betegség (6)
- Christopher Lee (1)
- család (43)
- ég (16)
- egyenesség (10)
- Emericus (4)
- film (64)
- forma (12)
- gerinc (8)
- GPOY (6)
- hangulat (121)
- hétvége (46)
- humor (39)
- húsvét (40)
- irodalom (15)
- jövő (41)
- karácsony (13)
- képregény (14)
- költözés (8)
- KÖMT (3)
- körkérdés (8)
- közélet (20)
- Lassi (4)
- magánélet (66)
- megérzés (13)
- mtt (92)
- munka (28)
- műhelytitkok (60)
- nosztalgia (46)
- nyár (16)
- ősz (11)
- pletyka (19)
- politika (15)
- Prága (3)
- pünkösd (1)
- RefLap (4)
- reklám (20)
- Rhapsody (2)
- rpg (22)
- szín (18)
- szolgálati közlemény (6)
- tábor (58)
- tavasz (24)
- tech (4)
- tél (9)
- Tolkien (92)
- történelem (28)
- újraegyesülés (7)
- utazás (36)
- ünnepek (92)
- üzlet (2)
- vallás (71)
- zene (16)
Rendszeres olvasóim
Blogarchívum
-
►
2015
(15)
- ► szeptember (1)
-
►
2013
(17)
- ► szeptember (1)
-
►
2012
(38)
- ► szeptember (2)
-
►
2011
(52)
- ► szeptember (4)
-
►
2010
(84)
- ► szeptember (4)
Magamról
- Gandalf
- "Közvetlen és melegszívű volt... szembeszállt a mindent fölfaló és elpusztító lánggal, feltűnt mindenhol, ahol szükség volt rá, és alig pislákolt a remény; ám jókedvét, haragját vagy örömét örökre elrejtette a hamuszürke köntös, amely mögött csak azok látták meg a ragyogást, akik jól ismerték őt. Vidám és kedves volt a fiatalokkal és nyíltszívűekkel, de fürge és éles volt a nyelve, ha ostobával akadt dolga. Mégsem lett önhitt, mégsem kereste a hatalmat vagy a dicsőséget, ezért közel s távol tisztelte és szerette mindenki, aki maga sem volt dölyfös. Soha nem fáradt el: leggyakrabban gyalogszerrel, botjára támaszkodva járt..."